Igen, de

Az "Igen, de..." válasz az az állapot, amikor az ember szíve tudja, mi is az igazság, de az esze nem akarja azt elfogadni.
Az "Igen,de..." jó válasznak tűnik, mert hát pl. Isten Igéjét mégse cáfolhatja meg az ember, szóval ki kell mondani azt az igent, de hogy aszerint cselekedni, az már milyen lenne! - hát gyorsan követi az igent, a de...
Az "Igen,de..." után jönnek a jó kis reális ellenérvek, tapasztalatok, kifogások, mentségek.

Igen, de az "Igen, de" sajnos nem létezik Isten szótárában.
Ő azt mondja, hogy "a ti igenetek legyen igen" és fordítva, de harmadik alternatívát nem említ az. Arról beszél, hogy volt olyan, aki igent mondott, aztán mégse ment el, a másik meg nemet, de meggondolta magát. De az "igen, de..." nála nem létezett.
Mert az "Igen,de..." tulajdonképp egy önbecsapással megszépített nem. "A Biblia mondhat ezt vagy azt, én nem mondom, hogy az nem lenne igaz, de ez engem nem befolyásol, mert a magam részéről amit gondolok vagy látok mégis csak kézzelfoghatóbb már, mint a Biblia."
Igen, de "Hitben járunk és nem látásban." (2.Kor.5:7.)
Mármint a hívők.
Legalábbis elvileg.

A Föld órája

Március 27-én, szombaton este 20.30 és 21.30 között ismét: a Föld órája.

Nyílt napon Bálintnál

Bálint hétfő este közölte:"holnap nyílt nap lesz az iskolában." Még jó, hogy eleve is úgy volt, itthon maradok kedden, s különösebb átszervezés nélkül is megoldható volt, hogy ott lehessek.
A reggel - ahogy Bálintéknál mindig- áhítattal kezdődött. Aznapi téma: bálványimádás. A nehezebb fajsúlyú bálványáldozati húsos igék ellenére jó kis kérdez-felelek alakult ki a B.bácsi és a gyerekek között. Némely kérdés után a szülők is kissé meglepetten nyugtázták gyermekeik válaszait. Érdekes volt pl. hogy mennyien játszanak erőszakos játékokat a számítógépen, vagy hogy hányan nézhetnek tv-t hét közben vagy este tíz után is. Aztán az is érdekes volt, hogy vannak gyerekek, akik szülőstül simán kihagyják az áhítatot, s rezzenéstelen arccal vonulnak be késve.
Töri óra eleje, jelentések. Egy gyerek jelenti, nincs kész a lecke. Miért? Vállhúzogatás. B.bácsi újra kérdez: biztos, hogy más nem akar jelenteni. Kezek a magasban. Még több kéz a magasban. "Nem tanultam. Nincs kész a lecke. Nincs itt a füzet. A térkép. A..." Szülők felhördülnek. Fekete pontok, majd a tanár túllendül. Mellettem ülő anyuka kislánya felel. Másfél éves kisbabáját is magával hozta, és az apuka is eljött. Lelkes család- gondoltam. Amikor viszont anyuka a kisbabát testvére nevének bekiabálására biztatja mondván: "jobb jegyet fog adni neki B.bácsi" , s kiderül, hogy tudták, a lányuk fog felelni... hát.
Bálint fiam közben folyamatosan hátrafelé nézeget. Bármi is történik, felém is lereagálja. Rém lelkes. A keze állandóan a levegőben. Az új anyag feldolgozásánál háromszor is felszólítják olvasni. Majd kiesik a padból. (Ami egyébként is megeshet, hisz állandóan jár a keze-lába.) Óra végén megdicsérik. Nagyon boldog - és én is, hogy így láthatom őt.
Szünetben megérkezett a magyar tanárnő. Kiderült, hogy előző este hiába írtuk órákon át a fogalmazásokat (úgy min, "Iluska távoli kedvesére gondol" valamint "Kukorica Jancsiból János vitéz") tanárnő cseppet sem kukoricázik, s van még vagy három másik, amit sürrrgősssen meg kell majd írjunk cirka egy héten belül. Ó jaj! De az is kiderült, hogy az óra első felében csoportos munka lesz és egyben verseny is. Apró játékokat lehet majd nyerni. Na az én Bálintom meglátott egy kiskutyát, és abban a pillanatban eldöntötte, hogy azt ő most meg fogja szerezni. Elvielg elég esélytelen volt a dolog, mert szegényem csapatában nem akadt egyetlen kitűnő vagy jótanulókislány sem. De láttam rajta, hogy leszállt a lila köd, s dolgozik, mint a gép. Végül az ő csapatuk lett a győztes. Hibátlanul megoldották a feladatlapot, s a szóbeli kérdéseknél is majd kiesett Bálint a padból. Már csak ezért szurkoltam, hogy a hangoskodás miatt ne kapjanak pontlevonást. Kihirdették Bálinték győzelmét, s fiam egyenesen repült a tanári asztal felé a kutyáért. Én is boldog voltam nem csak a fiam teljesítménye miatt, de amiatt is, hogy a délutánra előre betervezett témazáróra tanulás-jánosvitézteljeselolvasása most tiszta lelkiismerettel kiiktatható.

Innen nézve

Pár napja az oviból hazafelé indulva Illés azzal állt elő, hogy mindenképp nézzem meg vele az általuk épített katica-otthont.
Hátramentünk hát az oviudvar sarkába, ahol egy fa mögött a földön néhány egymás mellé és fölé helyezett aprócska gallyacska jelezte: ez itt a katica-otthon.
Sajnos a katica közben kereket oldott, de olyan jó volt látni, hogy a fiam napját ez a csoda katica-lak tette aznap széppé. Innen nézve milyen más is ez az óvoda, ahová én általában csak futtában térek be! Az udvar e zugában sose jártam még. Pedig Illés itt éli napjait. Innen nézve látja a világot.

Apa egy hétre Kárpátaljára utazott, és mivel a mamiék itt jártak a hétvégén, hát átköltöztem a fiúk szobájába a földre. Annyira örültek, hogy azóta is náluk maradtam. Esténként mikor egyenletes szuszogásuk hallgatom az utcai lámpa beszűrődő fényében látom a színes gyerekszobát. Próbálom mélyen elraktározni a hangulatot és a pillanatot. Innen nézve milyen más a világ.

Nőnap 2010

Az idei nőnapi díszvacsorán több mint harminc vendéget fogadhattunk a gyülekezetben. Számomra most a legnagyobb "élmény" az volt, ahogy egy tökéletes egésszé összeálltak az apró részletek. A munkából egyenesen a pincébe rohanva hozzáláttunk a terítéshez és a díszítéshez. Hárman-négyen lehoztunk otthonról "ezt-azt", és jó volt megtapasztalni, hogy valahol mindig akadt egy az adott kreációba illő szalvéta, virág, üveg vagy gyertya. Pedig semmit nem vettünk vagy beszéltünk meg előre.
Azután az ételek. Szokás szerint minden fogást - sőt a fogások egyes összetevőit is - más és más készített. De ízben, színben, minden stimmelt. Közben mindig tanul az ember. Hihetetlen, hogy a lányok milyen fogásokat tudnak kreálni a húsból és köretből egy szójaszósz , némi színes fűszer és snidling segítségével! Valaki elhozta otthonról a fél üveg csokiszirupot, más meg a színes cukorgolyócskákat, hátha szükség lesz rá... Így született a mézesszeletből és a piskóta-tekercsből desszertkreáció.
Az előételnél (tárkonyos csirkeraguleves) kiderült, az egyik hölgy vegetáriánus. De otthon volt még gyümölcsleves! Így két perccel később elé gyümölcslevest tett le a "pincér". Komplett vegetáriánus menüvel is szolgáltunk.
A gyerekeknek külön teremben terítünk ilyenkor, hogy a mamák nyugodtan étkezhessenek. Az idei gyerekek tündérek voltak. Egy drága barna szemű, barna hajú kislány a harmadik desszert-repeta után lelkesen kiabálta: "Ez egy vacsoracsata! Egy igazi vacsoracsata!" "Én a ma esti vacsorára öt pontot adok öt pontból."
Drága "Hófehérke", köszönjük. Többet is adtál...

Március 15.

Őrbottyánba látogattunk az ünnepen. Délután kimentünk a tóhoz. Ha már arra jártunk, átnéztünk Vácrátótra. Onnan már csak egy falura van életem első munkahelye, így húsz év után megnéztük a váchartyáni iskolát. S mivel ez az iskola körzeti iskola volt Kisnémedivel és Püspökszilággyal közös felső tagozattal, hát oda is elnéztünk és ezeket a csodaszép dombokat és felhőket láttuk. Március 15-én.

Sára 15!

Sára tegnap lett 15 éves. Egész nap titok övezte az esti meglepi partit. Sajnos a titkolózás olyan sikeres volt, hogy az ünnepelt délután már egészen belekeseredett a nagy közönyösségbe. De annál nagyobb volt az öröm, amikor megérkezett az edzésről:

A vendégek két csapatban versenyeztek. A városban kellett bizonyos feladatokat végrehajtaniuk -persze időre - , s a feladatokat fényképekkel kellett dokumentálni. Le kellett fényképezkedni pl. egy kutyával . (Utólag kiderült, hogy este nyolc után ez se a legegyzserűbb feladat.)








Fényképet kellett készíteni egy kalauzzal közösen:









Úgy, hogy minden csapattag lába legalább fél méterrel a föld felett legyen.

























Az ünnepelt két tortát is kapott. Tréfából egy répatortát, és a buli végén persze az "igazit" is.

Visszafordult az idő

Tegnap,mikor az ablakon kinézve nagy fehérség fogadott bennünket, Illés így summázta a történéseket:"Visszafordult az idő."
Először csak az időjárásra gondoltunk, hogy az fordult vissza, de ő kifejtette: "az is lehet, hogy egyszerűen visszafordult az idő, s mostantól kezdve fordítva megy. Most a tavasz után jön majd a tél, azután az ősz, a nyár stb.. és az nagyon jó lenne!"
Miért is lenne jó? - tudakoltam, mert sejtésem se volt, min fundálhat a kis fejében.
"Akkor hamarabb eljön a szülinapom!"
Na erre nem gondoltunk.
Időről időre ámulatba a gyermeki észjárás és hit, ami simán kalkulál ilyen dolgokkal, hogy Isten bármikor úgy dönthet, mától fordítva járnak az évszakok.

Olvastam: A haidák

A haidák, egy indián törzs, halásznép. Abból élnek, amit a víz ad. Ezért az életük feltétele, hogy az eszközeik, a varsájuk, a csónakjuk rendben legyen. Van is egy törvényük, ha valakinek tönkremegy a halászó szerszáma, a közösség azonnal segít, csinálnak új csónakot, varsát, amit kell.
A haidák közt, ha főbenjáró bűnt követ el valaki, az a büntetése, hogy összetörik a csónakját, a varsáját, minden halászó szerszámát miszlikbe aprítják.
Ez a törvény.
Ám ebben a pillanatban életbe lép az első törvény, mely szerint, akinek tönkremegy a kenyérkereső eszköze, annak segíteni kell, hiszen különben éhen hal.
A többiek fel is sorakoznak, kidöntik a fát, kifaragják, megcsinálják, viszik a gazdájának az új csónakot.
A bűnös haida ezen úgy megilletődik, hogy köszönetképpen ajándékokat kezd készíteni a törzsbelieknek.
Azok úgyszintén meglepődnek, elfogadják az ajándékot, s dicsérni kezdik, milyen figyelmes ember a falubelijük.
És ők is készítenek neki ajándékot.
Aztán halásznak tovább.

Hóviráglesen

Isivel és apával délután hóviráglesen jártunk az alcsúti arborétumban. A hóvirágtengerrel szegélyezett ösvények csodaszépek voltak. Csak kicsit sokan időzítették szombat délutánra ezt a látogatást. Időnként szó szerint belebotlott az ember egy-egy családba. Illés számára mégse a virágok, sokkal inkább a "mocsarazás" jelentette az igazi élményt. Magunkkal vittük ugyanis a bicaját. Ő végigtekerte az ösvényeket. Az egyik eldugott úton hatalmas pocsolyák éktelenkedtek. Illés bele is tekert rögtön az első közepébe. Amikor elakadt, Lala próbálta lendületbe hozni. Sárhányója nem lévén azonban - mint a filmeken - sikerült lefröcskölnie Lala arcától saját sapka-kabátjáig mindent. Viszont nagy-nagy örömet jelentett neki ez a nem mindennapi "motorozás" (mert mondanom sem kell, ő nem bicajozott, ő motorozott! éppen).

Tavasz az ablakban

Belül a kilincs

Nehézségek között evickélve, változást, szabdulást remélve vagy épp mások sorsáért aggódva sokszor kétségbeesetten keressük a segítséget, a megoldást. "Csak jönne egy ember! Csak megtenné helyettem! Csak megtehetném helyette..."

Pár napja futtában hallottam a mondatot, ami azóta visszhangzik bennem: "belül a kilincs".
Tetszik, mert töményen összegzi a szabad akarat, a személyes felelősség, ugyanakkor a személyes lehetőség kérdését. Más nem dönthet helyetted. Isten sem fog dönteni helyetted! Te sem dönthetsz mások helyett. Belül a kilincs!

Filó dédim Bibliájában volt egy kis kép: a kopogtató Jézus. Jézus egy ajtó előtt áll és zörget. Szeretettel, szelíden, méltóságteljesen. Dédi mesélt először nekem Jézusról - bár a zörgetést meg az ajtós dolgot akkor még nem nagyon értettem.(Mondta is a mama sokszor neki: "Ugyanmárnagymamahagyjaaztagyereketnebeszéljennekiezekről" :) )
Megérteni még ma is nehéz, hogy ha Ő a világegyetem ura, akkor hogy képes állni, várni, zörgetni egy teretmény "ajtaján"... miért nem ront "ajtóstól" a házba, ha tudja, hogy belül nincs más csak a káosz... De ez van, ez a dolgok rendje, s ő tiszteletben tartja: belül a kilincs.

Belül a kilics. Nem csak a jó, de a rossz se léphet életedbe anélkül, hogy előtte ajtót ne nyitnál. És ez megnyugtató. Bármit is sugalljon, mondjon vagy üvöltsön, ha lerendeztél dolgokat, s tudod, hogy nincs jogos köze hozzád, biztos lehetsz benne, hogy kívül kell maradnia!
Mert belül a kilincs.