Hiszek az ima erejében. A közebenjáráséban. A kitartó imában.
Hétvégén valaki - akitől évekkel ezelőtt elkölötzött a férje - felhívott és elmondta: " a férjem hazajött, újra itthon van". Tudom, hogy sok fájdalom, lelki szenvedés, megaláztatás, szégyen, megbocsátás, elengedés - és sok-sok-sok-sok sokszor meg nem hallgatottnak tűnő ima előzte meg mindezt. De az imának ereje van. Nagy ereje! És ezt látni, nem csak annak áldás, akinek a kérésére jön a válasz. Látni Isten válaszát - megerősíti a hitünket, és buzdít, hogy tegyük többet, tegyük állhatatosabban. Sose adjuk fel.
Tegnap egy nyugdíjas lelkipásztor házaspárral beszélgettem. Átöleltek, és azt mondták: "Imádkozni fogunk értetek." "Szükségünk van rá! Nagyon köszönjük." "Tudod mit, akkor felírunk az imalistánkra és minden nap imádkozunk értetek."
Nem kaphattam volna nagyobb ajándékot ott, mint ezeknek a drága testvéreknek az imáit és ígéretét. Mert annyira szükséges nekem is, nekünk is, hogy legyenek, akik hordoznak imában. Hogy adassék erő, bölcsesség, békesség, vezetés, hit, szeretet... és még annyi minden.
Köszönöm, ha te is megteszed, és közbenjársz értünk és Isten munkájárért ezen a helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése