Vannak az életben egészen apró "nagy" kalandok. Ilyen például, ha az egész család - legalábbis a kisgyerekes része - összecuccol és együtt alszik a nappali padlóján. Ehhez nem kell különösebb befektetés vagy erőfeszítés és igazán apró kényelmetlenségekkel jár. A fiúknak viszont határozottan tetszett, amikor két hete péntek este kiköltöztünk a nappaliba, gyertyákat gyújtottunk és jó sokáig beszélgettünk a sötétben.
( a dolog egyetlen hátránya, hogy a fiúk persze azóta minden pénteken felvetik: "aludjunkanappalibaaaaan!" )
Tegnap éjjel a Sára cuccolt le hozzánk. Bori vendégségben lévén, felvetettem neki, hogy miért is nem költözik le a nappaliba - sőőőt a mi szobánk szabad két négyzetméteres felületére. Először kinevetett, majd elbizonytalanodott, végül lecuccolt mellénk, s elkezdtünk beszélni és beszélni. Apa persze néhány perc múlva már elszenderedett, de ez nem akadályozott meg abban, hogy egy csomó mindent ki- és átbeszéljünk, amire napközben olyan ritkán akad időnk.
Ezért is jók a péntek esték - másnap az ember kipihenheti az éjszakázás fáradalmait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése