Hovatovább hónapok óta küzdünk a kérdéssel, hova is menjen továbbtanulni gyermekünk. A legidősebb épp egyetem-választásban. A legifjabb szeptemberben kezdi az általános iskolát.
De hova is menjenek? A sokféle lehetőség közül, mi lenne a számukra legmegfelelőbb? Melyik az ő útjuk? A kicsi esetében a döntés felelőssége a miénk. Annyiféle érv és ellenérv! Az egyik iskolában a biztos lelki háttér, az ismerős közösség. A másikban a gyerek tálentumához, érdeklődéséhez passzoló képzés, izgalmas lehetőségek.
Hova tovább?
Szülő ellátogat a nyílt órákra, beszélget a tanító nénikkel. (Ahogy mondják: tanító nénit, ne iskolát válassz!)Ám ezzel sincs közelebb a megoldáshoz. Tanító nénik itt is, ott is kedvesek, aranyosak, határozottak. Elviszi gyermekét a játékos iskolai foglalkozásokra. Ahol a gyerek nagyon jól érzi magát. S most se kerültünk közelebb a megoldáshoz. Marad az imádság tavaszig/nyárig - no meg a felvételik. És a reménység, hogy Isten az, aki kezében tartja gyermekei sorsát, s igazgatja lépteiket tovább, hova kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése