Verőfényes szabadszombat. Luxus lenne a lakásban tölteni a napot. Útra keltünk hát, hogy hazahozzuk Borit Pestről és kicsit bóklásszunk valahol a városban. Az első tervek között a Munkácsy-trilógia megtekintése is szerepelt, így a Budai vár mellett döntöttünk. A Vérmezőnél leparkolva, kedvenc lépcsőinket ( 267 db) megmászva felvágtáztunk a Hadtörténeti Múzeum elé. A fiúknak bejöttek az ágyúk, sőt a múzeumba is be szerettek volna menni - de a tavaszias február most inkább az utcákon marasztalt. Végigsétáltunk a Tóth Árpád sétányon. Megnéztük a Mátyás-templom három napja lecserélt harangjait. Megcsodáltunk a solymárfiút és egy népdalénekes lány hangját. Napfürdőztünk a sétány egyik padján, majd egy másik lépcsősoron leereszkedtünk a városba.
Két nappal ezelőtt egy másik várban sétáltam. Veszprémben volt egy tárgyalásom, s hazafelé úgy döntöttem, sétálok egyet a várnegyedben. Akkor az időjárás még nem nagyon kedvezett a sétálgatóknak - a város csodaszép panorámája azonban minden szürkeségért kárpótolt. Soha nem tudom megunni a királynők városát. Most kisétáltam a Benedek-hegyi kereszthez is, ahol az ember hirtelen a város kellős közepén, mindentől távol és mindenhez közel, az ég és föld között találja magát. S ez a hely azért is különleges most nekem, mert... (folyt.köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése