Írmag

Kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek, hogy adta nekünk ezt a kéktúrás ötletet. Sose gondoltam volna, mennyi titkot és mennyi csodát rejt az erdő a város szélén. Sose hittem volna, hogy túl a negyvenen a túrázás lesz, ami feltölt a hétköznapokra. Nem sejtettem, hogy a közös bóklászás milyen különleges áldás és lehetőség a kicsikkel való együttlétre.
Menetközben rácsodálkozom, észrevétlen mennyi mindent adhatunk is át nekik.
Amikor belvágtunk nem ismerték a füveket, fákat. Ma örömmel mutogatják, melyik a gyertyánt vagy a bükk.
Én is tanulok. Szombaton pl. "Még írmagja sem maradt" szólás erdetét. Apa egy letarolt erdőrész mellett a fiúknak magyarázta, hogy a középen árválkodó két-három faóriás nem más, mint az írmag. (Erdete a gyógyír szóból) Ha ez se marad, akkor esik meg az eset, hogy még írmagja sem marad egy erdőnek.
Bízom benne, hogy csemetéinkben marad majd írmagja a közös kirándulásnak, élménynek. Ahogy Lalában is ott él a nagyszüleivel megtett Mecsek-járások emléke.
Közös élmények, együtt átélt örömök és együtt legyőzött akadályok.