Káprázat és csoda

- avagy egy különleges munkanap -


Sajnos nincs sok időm blogolni mostanában, de mindenképp szeretném megörökíteni a múlt pénteket.
Gyereknap lévén 3000 gyereket vártunk Budapestre a Cirkuszba, az Állatkertbe és ... de erről majd később. Ja és még további százötven gyereket szerte Európából is, akiket külön csoportokban kellett fogadni, kísérni miegymás. Bár elég "munkásnak" ígérkezett a maratoni péntek, lévén hogy Lala és Bori az ifikkel Porvacsesznekre utazott, így a "kicsik" rám maradtak, hát magammal vittem őket a gyereknapra.
Kora reggel indultunk, nehogy a dugó miatt a budai oldalon rekedjünk. Így már nyolc után pár perccel megérkeztünk a Városligetbe. Hát elsétáltunk a Városligeti-tóhoz és rácsodálkoztunk szépségére. Kilenckor a gyerekeket bebocsátottam az Állatkertbe, engem pedig a cirkuszban vártak a teendők. A fiúk Sára kíséretében bejárták az Állatkertet, majd találkoztunk a cirkusz előtt, hogy ők is részt vegyenek a nagy gyereknapi limuzinos, lovashintós, rendőrös, tűzoltós, partybuszos parádén. Nyolcvan lovasfogat érkezett az ország legkülönfélébb pontjairól, hogy a Városligetből a Hősök terén át a Parlamentig majd a Nagykörúton át visszahajtsanak a gyerkeekkel a Városligetbe. Mindeközben a rendőrség lezárta az utcákat, hogy a fogatok és a limuzinok szabadon közlekedhessenek. Nem mindennapi élmény volt a Nagykörúton kocsikázni. Igaz a fiúk kicsit megijedtek, amikor egy mentőautó fényeitől megijedt lovak hirtelen szaladni kezdtek a sínek mellett. A különleges városnézés után kezdődött a második cirkuszi előadás, amit együtt néztünk a gyerekekkel. Úgy tűnt, az idei előadás is különlegesebb, mint az előző évek cirkuszai. "Káprázat és csoda" címmel egy orosz vizicirkuszt nézhettünk meg. Már csak a külföldi vendégek vacsoráztatása és a romok eltakarítása maradt hátra.
Hazafelé Sára a kesztyűtartóból előkotorta az egyik Andante CD-t - így lett teljes a káprázat és csoda.