Szilveszter este - épp az istentisztelet közben - valahogy megesett, hogy a kutyaól ajtaja nyitott állapotba került, s a temérdek petárdától megriadt állat pedig elkóborolt a környékről.
Bálint roppant szomorú volt. Nagyon rossz volt látni a fájdalmát és elkeseredettségét - de azonnal átöleltem és imádkoztunk. Mert tudtam, hogy Istennek semmi se lehetetlen...
Amint lehetett, apa és fia autóba pattantak és körbejárták a környéket. De a kutyának már se híre, se hamva nem volt.
Bálint a telefonján nézegette a kutya képét, miközben barátja azzal "biztatgatta" : "Jobb lesz, ha kitörlöd, már úgyse fog az a kutya előkerülni". De Bálint nem adta fel.
Újév kora délutánján a menhelyek oldalait nézegette. Sehol semmi.
Aztán azzal állt elő, hogy ő felhívja a menhelyet. Meg is tette. S a beszélgetésből kiderült, nem reménytelen az eset, mert valaki talált egy hasonló kutyát.
Szóval gyorsan el kellett küldenünk Blanche fotóját és adatait a menhelyes nőnek. Aztán vártunk. És vártunk. És vártunk.
Megérkezett a várva várt e-mail, ráadásul jó hírrel. A kutyát megtalálta és befogadta egy család, s nem is olyan messze.
Újabb telefon a megtalálóknak, s már indult is a fiúcsapat a Tóvárosi lakótelepre. Az egyik tízemeletesben élt ugyanis a megtaláló család. A gimnazista lány a belvárosban vette észre Blancheot, aki riadtan kóborolt. A lány levette a nadrágszíját, s azt póráznak használva vitte haza a kutyát. Megfürösztötte, befogadta. Meg is tartotta volna... ha nem jön a gazdija, Bálint.
De a gazdi se volt rest, hogy kutyája nyomára akadjon. Így esett, hogy most már Blanche is - elveszett, de megtaláltatott.
1 megjegyzés:
Úgy örülök, hogy meglett! Láttam Bálintot, amint a veszteség kiült aznap este az arcára és csak az futott bennem végig, hogy Isten segítsen megtalálni az elveszett "kincsét".Mint az asszony drahmáját...
Dicsőség Istennek, hogy ezek a vágyaink is előtte vannak és neki nem kicsik ahhoz, hogy megmutassa benne a szeretetét!
Megjegyzés küldése