Ha már így újra belevágtunk a blogolásba, akkor áljon itt egy-két random történés az elmúlt hetek eseményeiből...

Lamisz.
Olyan, mintha már nagyon-nagyon régen történt volna - pedig csak két hete, hogy kitelepültünk a lakótelepre. Sajnos jómagam keveset tudtam jelen lenni, amikor mégis sikerült, az mindig különleges élményt jelentett. Jó volt látni a szolgálatok sokféleségét, az odaszánást, azt a természetes jelenlétet, amit csak a természetfeletti jelenléte hozhat. A ráadás estén ahogy Benedekkel sétáltam a házak között a férfikar éneke járta át a teret, a házakat. Különös hangulata volt, ahogy a golgotai történések megelevenedtek ott a panelrengeteg kellős közepén. Nem tudom mikor látjuk majd ennek a vetésnek a gyümölcseit, de hiszem, hogy Isten akaratát teljesítjük, amikor kilépve a falak közül meghirdetjük az evengéliumot. Hiszek az Ige erejében, amely "nem tér vissza üresen, hanem megcselekszi, amiért elküldetett...". Tudom, hogy minden bizonyság, minden beszélgetés, minden megvallás egy lépés volt afelé, hogy egy lélek életet nyerjen.
A könyves standnál egyik délután egy néni azt köszönte a Pistinek, hogy kijöttünk a templom falai közül, mert "milyen jó már, hogy nem nézzük le az embereket, nem tartjuk a nem hívőket pór népeknek". Hát hogy tartanánk, hisz "mi is csak porból vagyunk" rászorulva az Isten kegyelmére - válaszolta neki Pisti. Megdöbbentő volt hallani ezt a párbeszédet. S jó arra gondolni, hogy kijöttünk. Eszembe jutnak Papp János szavai, melyekkel a 80 éves jubileum délutánján bátorította a gyülekezetet "falak nélküli város lesz Jeruzsálem...". Talán, prófétai szavak voltak. Talán, egy hétre beteljesedtek, hogy falak nélküli várossá lettünk. Talán eljön majd az idő, amikor...

( fotók: T.P. - családunk és polcunk a Lamiszon )