Dinnye

"Szeretem azokat az ízeket, amiket évente csak egyszer élvezhet az ember."
Ízek, illatok, hangulatok, melyek a télhez, a nyárhoz, a születésnaphoz, a hóeséshez kötődnek.
Kolléganőm szülei dinnyét termelnek Békésben. Úgy esett, hogy hétvégén otthon járt, s meglepett bennünket egy hatalmas hazai dinnyével.
Hétfőn kezdődött a dinnye-láz. Egyeztetések folytak, férje mikor és hogyan hozza a város túlsó feléről a dinnyét. Én a kés beszerzését vállaltam.
Kedden kora reggel sms-em érkezett. Azt hittem, valami fontos hír, teendő. "A kést ne felejtsd!"- szólt a másképpfontos üzenet. Így a vonatra csinos kis virágos táskámban egy hatalmas konyhakéssel szálltam fel. Vicces volt a gondolat, hogy táskámban egy jó nagy kés lapul. Lala közben hívott, hogy üdvözli a dinnyét. Délelőtt újra hívott: "láttad már? megvan még?". Jókat nevettünk a mi elhíresült dinnyénken. Majd ebéd után szertartásosan körülültük és miközben megtudtuk a legízesebb dunnyék felismerésének titkait, élvezettel fogyasztottuk a dinnye - felét. Ugyanis olyan hatalmas volt a drága, hogy mára is maradt még belőle. Csodáltam, hogy délután Lala fel se hív, nem is érdeklődik már a logodi dinnye iránt. Később jöttem rá, délután miért nem volt már téma a dinnye. Itthon két hatalmas példány díszelgett a konyhai mosogatóban.