Mindenki vár valamit

"Mindnyájan vártunk valamit" - olvastam reggel Álvaro Cepeda egyik kötetcímét. Persze ott és akkor ez mást is jelentett. Egy különleges pillanatot, hangulatot. De jelen időben is helytálló. Mert időről időre mennyi mindenre várunk. Várunk...
Kis dolgokat és nagy dolgokat. Egy üzenetet, egy hívást,a két órát, a következő vonatot(és mondatot). Az estét, a reggelt. A nyarat, az őszt, a tavaszt, a telet... A tanév kezdetét és a végét. A szabadságot, az utazást, hogy egyszer meglásd vagy hogy soha többet ne kelljen látnod.
Az első szerelmet, gyereket, autót, sikert. A vizsgát, a munkahelyet. Hogy kinyíljon egy virág vagy lezáruljon egy kellemetlen fejezet. Hogy megtérjen, hogy megszabaduljon, hogy kikerüljön ... abból a helyzetből. Hogy bezáruljon, lezáruljon. S vannak, akik épp arra várnak, hogy véget érjen ez a fejezet, s elkezdődjön az a másik... ahol már semmire se kell várni.