Pécsett

Pécsre kirándultunk.
Pécs, kis családunk legkedvesebb városa. Itt született, és jó ideig itt élt Lala. Minden utcáról, buszmegállóról, korlátról és kapuról van egy-egy története. Nekem is olyan már, mintha ott lettem volna vele, amikor... Legendás helyek. Különösen a Meszes, a Blaha Lujza utca - ahol felnőttek, a Tettye - ahol a papa élt és a... S vannak közös helyek is. A Tettyére a papához már együtt jártunk fel. Sőt a Borinak is van egy csomó emléke az udvarról, a játszótérről, a fagyizóról, az Állatkertről, a Bábszínházról, az Egyetemről, ahová a dédipapa behozta anyához.
Szóval eredetileg Pécs mellé a Mecsextrém parkba indultunk. De a Lalasuli előtt elhaladva bekanyarodtunk egy percre. Majd azt a helyet is megmutatta, ahol összes könyvét eláztatva telente a táskáján lecsúszott haza a völgybe. Itt az utcán összefutottunk az egyik nagynénjével ( hat vagy hét nagynénje/bátyja él a városban :)) - így beugrottunk hozzájuk. Egyébként a házuk Laláék valamikori háza, így szintén legendás hely, ahol Sára mindig nagy csodálattal nézi az ajtófélfában édesapja gyermekkori késdobálós játékainak nyomait... Persze meglátogattuk még a szomszédos házban élő másik nagynénit is, s irány a Mecsek.
Az extrém park igazi kaland kicsiknek, nagyoknak. Igaz a zorb nem működött épp, de volt sok minden más. Estére mindenki teljesen kifáradt.
Mi lányok közben lementünk a városba, s megnéztük a Csontváry képeket. A teremőrtől megtudtuk, hogy egy négyzetcentiméter Cs. hatvanezerrel kezdődik. S hogy patikus lévén olyan festékeket kevert, melyek összetételét máig titok fedi.
Este a csoda klassz kis pécsi utcákon sétálgattunk még egy sort. Persze voltunk a Tettyén és a Havihegyi templomnál is. Majd irány Velence.