Csak egy lépés

"Az én igaz emberem pedig hitből fog élni..." Zsid.10:38.

Visszatekintő

Lassan véget ér a hétvége. Bár pihenésre most nem túl sok idő maradt, de jó néhány klassz dolog történt az elmúlt 72 órában.

Péntek reggel elaludtunk. 7.20-kor arra ébredtem, hogy Lala valami iszonyatos erővel felugrik az ágyból, kirohan a szobából, s a következő percben már csapódik is be utána a lakásajtó. Nem értettem. Utólag kiderült, hogy 7.30-kor a Fehérvár Rádióban kellett lennie (élőadás:) ) - ehhez képest rekordot döntött, mert 7.20-kor még az ágyban volt, 30-kor pedig a stúdióban. Némi házimunka után Ilike néni temetésén voltunk, majd a gyüliházban a rokonsággal. Megismertem a férjét, akit korábban sose láttam, csak Ilike néni imáiból "ismertem". Reál Madridos kitűzőt viselt, az Albacomp kosármeccsein szervezőként ténykedik és nagyon aranyos bácsi. Délután volt egy talákozóm, majd gimis szülői értekezlet. Lala mindeközben törekvőn és ifin járt.

A szombat reggeli ébredés is majdnem zrínyisre sikerdett. Aznap ugyanis egészségnap volt a gyüliházban, s Lalának szervezkednie kellett. Jómagam inkább a háztartási teendőkre fókuszáltam, s az egészségnappal csak akkor szembesültem, amikor Isivel bevásárolni indultunk, s alig tudtunk lenyomulni a lakásból a lépcsőn. Rengeteg ember tolongott a gyüliház különféle pontjain, s csak néztem, mennyiféle "rendelés" is költözött a közelünkbe. Sára közben kosármeccsen járt. Mi pedig az Isivel sütöttünk-főztünk kora délutánig. Lala úgy fél négy körül került elő, s felvetettem, hogy "valahovámenjünkeeelll". Ugyanis a hét első felében történt havazás óta dédelgettem magamban, hogy én valami havas tájon szeretnék sétálni a napsütésben. Így gyorsan kivágtáztunk a Bakonyba, de közben a nap már lement, a hó meg elolvadt. Nem baj. Akkor is jó volt végre levegőzni és kicsit sétálni a szabadban. Aznap este átélhettük életünk első földrengését, amit a gyerekek csak úgy emlegetnek "túléltük a földrengést" :)

Vasárnap reggel már majdnem! időben ébredtünk. De csak majdnem. Viszont a lányok segítségével gyülikezdésre sikerült a konyhát és a kajákat vendégségre kész állapotba hoznunk. Két istentisztelet. Aztán az ebédnél jókat beszélgettünk, s már kezdődött is a délutáni alkalom. Ami a hab a tortán, hétvégém csúcspontja és megkoronázása volt.

Délután a jövő heti bemerítkezők bizonyságtételeit hallgattuk. Tudom, mindig ismétlem magam, de megint csak azt tudom írni ANNNYIRA JÓÓÓ LÁTNI AZ ISTEN MUNKÁJÁÁÁÁÁTTT!!!! Dicsőség neki mindenért! Hogy hozzá tartozhatunk, hogy vele, érte élhetünk, s hogy láthatjuk, ahogy mozdul, ahogy cselekszik. Nagyszerű volt hallani a bizonyságokat. Piroskáét, aki életében először akkor jött gyülekezetbe, amikor az okkultizmusról volt tanítás - ő pedig horoszkópos, kineziológiás ... hátterével igen csak nem értett egyet a hallottakkal. Mégis! Pár nap múlva újra jött. Aztán újra és újra. És Isten elkezdte vonzani őt magához. Közelebb és közelebb. És adott imameghallgatásokat, megtapasztalásokat. Nelli néniét, akinek finom humora, szabatos megfogalmazásai, személyiségének kisugárzása mindenkit magával ragadt. A gyülekezet csak nevetett és nevetett. És csodálta az Istent, aki megragadja a 70 éves könyvelőt csakúgy, mint a 30 éves családanyát, a nem mindennapi tehetséggel megáldott zongoristát vagy a vizilabdázót. Megrendítő volt hallani, a találkozásokat, amikor emberek a depresszió fullasztó mélységeiből, a halál szorongató vonzásából vagy épp az olimpiai aranyérem reményét Istenre cserélve megszólították a Mindenhatót, aki a legkülönfélébb utakon jött és szólt és cselekedett. Hozott szabadulást, gyógyulást, reményt és Életet. Annyira szeretem Őt! Ő Életem Istene. És szeretem a gyülekezetemet is, akik sokfélék, százféle háttérből, százféle habitussal, száz meg százféle tálentummal megáldott különleges emberek. Nincs két egyforma. Még a két zongorista is - akik ma tettek bizonyságot -egyik élénk, harsány, mozgékony, másik különlegesen egyedi mély és szelíd. Mind-mind mások és mások. De így együtt egy test. A Krisztus Teste. Akiken keresztül hiszem, hogy képes elérni még százakat és százakat...

Valaki ma este azt mondta, de jó lenne minden vasárnap így lenni együtt, ilyen bizonyságokat hallgatni.Hát rajta! Mert rajtunk is múlik. Ha gyakrabban lépünk ki konfortzónánkból, ha szívünk rádobban a szükségben levőkre, ha megosztjuk az örömhírt ( bármilyen formában is - mert épp az a lényeg, hogy úgy, ahogy neked szólt, úgy amilyen te vagy, ott, ahová téged vezet az Isten) ez nem lehetetlen. Egy biztos: Istennek ez a szándéka.

"Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem AZT AKARJA, HOGY némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy MINDENKI MEGTÉRJEN." (2.Pét.3:9.)

Könyör/ület/gés

"Dávid házára és Jeruzsálem házára pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét." - (Zak.12:10.a)

- olvastam reggel a napi igét. Gondoltam: ez kellene, annyira kellene, hogy Isten ne csak adja, de árssza ránk a könyörgés lelkét! Azon is gondolkodtam, hogy miért is épp a könyörületet adja a könyörgés mellé...Persze annyi a szükség, s az ember nem adhat mindig mindenkinek, hát időnként megkeményedik. Netán könyörtelen? - elkél a könyörület is e könyörtlen világban.

Aztán valaki kinyitotta a szívét előttem. Megtisztelt azzal, hogy megosztotta azt a sok gyötrelmet, küzdelmet, fájdalmat és megaláztatást, ami közt élni kénytelen. Beszéltem neki Róla, akinél mindből, mindenből van szabadulás és gyógyulás. Megrázott a sorsa, a küzdelmei. Kértem Istent, könyörögtem, hogy segítsen neki jó döntést hozni - s nem érdekelt,az utcán ki látja, hogy folynak a könnyeim.

A buszban besötétedett. Nem működtek az olvasólámpák. Imádkozni épp ideális. Mi is volt a reggeli ige? Könyörület és könyörgés! Nem hiszem el! Ez lett volna a reggeli kérdésem? Most meg... talán megértette velem az összefüggést. Mert hogy is tudnék igazán könyörögni azért, akin nem könyörült előbb a szívem? Kinek elveszett voltát vagy veszteségét nem látom, érzem? Kezdem már érteni, miért kell a könyörület, az érzékeny, érző, másért dobbanó szív. Előszobája - nem az imának -könyörgésnek. Amikor nyöszörögve könyörög az ember Isten kegyelmének egyetlen morzsájáért, mert annyira ráutalt és annyira szeretné...
Áraszd ki rám Istenem! Hadd lássam elveszettjeid fájdalmát!

21 nap

A közelmúltban arról olvastam, hogy egy új szokás kialakításához (vagy egy régi szokás elhagyásához) állítólag 21 napra van szükség. Ennyi idő alatt épülnek ki az idegsejtek között új (illetve épülnek le régi) kapcsolódások. Az újévvel együtt járnak a fogadkozások, új szokások... melyeket aztán rendre megtör az ember, ahogy telnek a napok, hetek. Viszont amióta a 21 napról olvastam, megpróbálkoztam azzal, hogy célként a 21 napot tűzzem ki. Elhatároztam egy-két dolgot pl., hogy minden este a mese után és az imádság előtt a fiúknak felolvasok egy zsoltárt.Még el se telt a 21 nap, már mindenkinek természetes volt, hogy "azestizsoltááár!" Most újabb "új szokások" meghonosításán ügyködöm. Megpróbálkozom azzal, hogy előző este megfőzzem a következő napi ebédet. Ez több szempontból is áldásos. Lalának nincs gondja az ebéddel + a gyerekeknek, mert változatosabb a kaja + ha viszek magamnak kaját, nem kell kijárni ebédért és főleg pluszba költeni rá. Bevallom, nem minden nap sikerült a múlt héten. Most viszont heti menüt is készítettem, sőt be is vásároltam a hozzávalókat, így "csak" a főzés vár rám esténként. Ha jól számolom, már "csak" 17 nap, és simán menni fog az esti főzőcske :)
Aztán jöhetnek az újabb szokások.

E-book

Pár hónapja írtam róla. Akkor azt gondoltam, éveknek kell eltelnie, hogy én egy ilyen szerkentyűből olvasgassak.
Két héttel ezelőtt aztán egy pénteki napon kézbe vettem egyik munkatársam Kindle-jét. Nézegettem, lapozgattam, s láttam, hogy ott lapul rajta vagy hétszáz regény - köztük egy olyan is, amit hónapok óta nem találtam a könyvesboltban. Ennyi könyv - és csak egy kattintásnyira! Aznap éjjel a Kindlellel álmodtam :)

És szerda óta én is boldog tulajdonos vagyok. Az este befejeztem az első regényt. Annnyira örülök nekiiiii. Nem is a kütyü miatt, hanem az így kapott sok-sok könyv miatt. Mintha csak valaki egy értékes könyvtárat hagyott volna rám. A szomszédunkban él egy idős bácsi. A teraszról épp belátni dolgozószobájába, melynek fala telis-tele könyvekkel. Tavasztól őszig a nyitott ablaknál olvasgat. Egy nap gyermekemmel épp arról beszélgettünk, hogy könyvmoly bácsi szobáját látva mindkettőnk agyán átfutott már a gondolat, milyen is lenne egyszer megörökölni egy ilyen hatalmas könyvtárat. Hát szerdán azt éreztem, hogy megkaptam a szomszéd bácsi könyvtárát. Ráadásul bárhová magammal vihatam az egészet.

Boldog

Olvasni jó!

Olvasni jó! A könyvek útján ezer tudás, titok, világ tárul az ember elé. A könyvek segítségével megtörténik a csoda, hogy egy valaha valahol élt ember világa, gondolatai, felismerései saját gondolataink részévé válik - ahogy Philip Yancey is írja. S hogy mennyire élünk ezzel a fantasztikus lehetőséggel, az nagyban függ attól is, hogy gyerekként mennyire vált szokásunkká az olvasás. Szülőként miénk is a felelősség, hogy gyermeink kézbe veszik-e, s kézben tartják-e a könyvet, képesek-e leszakadni a monitorról.

A nyáron láttam először az Áldott kezek című filmet, ami Dr. Benjamin Carson világhírő agysebész élettörténete. Az orvos analfabéta édesanyja egy nap rádöbbent, hogy ki tudja mekkora lehetőség tárul fel gyermekei előtt,ha ráveszi őket az olvasásra. Drasztikus módon minimalizálta a tévénézést, s kötelezővé tette a fiúk számára, hogy heti két könyvet elolvassanak a könyvtárból és az olvasottakról olvasónaplót készítsenek. Tette mindezt úgy, hogy ő nem is tudott olvasni! És a dolog működött! Pár hete az ifivel is megnéztük a filmet. Bálint is látta, s másnap közölte, hogy mostmár érti miért erőltetem annyira az olvasás dolgot. Eleinte persze ellenállásba ütközik az ember hisz emnnyivel kényelmesebb a tévé vagy a számítógép előtt punnyadni, de idővel a gyerek ráérez az ízére, s kitágul előtte a világ... Mert olvasni jó!

Reggeli gyors

Rengeteg történéssel és egy áldott hétvégével a hátunk mögött - ki tudja milyen áldásokkal a mai nap előtt, kora reggel a konyhában. Becsapott a megszokottnál élénkebb hajnali forgalom, korábban ébredtem. De ahogy az lenni szokott, hamar megtelt a konyha. Sára már elfoglalta a fürdőt, s a váltásnál se voltam elég éber - hát itt ragadtam. Bálint, aki a legapróbb neszre is reagál így reggel, szintén megjelent álmos szemekkel. Elkészült a tejbegríz, s Sára napi teaadagja. Bálinttal elolvastuk a mai igét, átvettük a fogalmazás részleteit, s azt is vázolta, mit kell majd délután tanulnia. Isi és apa alszik még. Apa már nem sokáig, hisz reggel indulnak a gyüliből páran Kiskőrösre a Szeretetházba látogatni. Este pedig imahét, ahogy tegnap és tegnapelőtt is.
Tegnap este mi is ellátogattunk Illéssel. Megcsodáltuk a Budai úti templomot - Illés szerint a tetőszerkezete belülről olyan, akár egy hatalmas szélmalom. Majd Illés arra is rácsodálkozott a lelkészek/papok bevonulása közben: "csak az apának nincs olyan ruhája" (értsd palást vagy reverenda). Elsuhantunk még bevásárolni, majd megfőztük a mai ebédet és irány az ágy.
Várhatóan a mai nap is hasonlóan zsúfolt lesz. Teendőkkel, kihívásokkal, lehetőségekkel és áldásokkal. Új nap, új lehetőség, hogy kilépjünk hitben. Hogy félretéve a megszokást, a kudarctól, a tévedésektől, a mások véleményétől való félelmet megtegyük, amit a szívünk mélyén sejtünk, hogy talán meg kellene tenni. Hogy odalépjünk a másikhoz, és elmondjuk neki, amit sejtünk, hogy el kellene mondanunk. Szokatlannak, lehetetlennek látszik?

"Ami lehetetlen az embernek, az Istennek lehetséges!" Luk.18:27.

Hétvégeeee

Péntek van. Lassan mindenki hazatér a suliból, véget érnek a rutinos hétköznapi teendők. Itt a hétvége.

Velencére indulok, ahol női csendeshétvégénk lesz. A szívem majd kiugrik a helyéről. Hiába próbálom megmondnai az agyamnak, hogy nincs miért izguljon, "Jézus Krisztus tegnap, és ma és mindörökké ugyanaz", Ő már mindent elvégzett és elkészített... Az érzelmeim csak nem akarják felfogni, amit az elmém tud. Tudom, hogy áldásokat készített, s tudom, hogy nagyszerű lesz közelről látni az Ő munkáját, s hogy nekem is készített kincseket, miket még nem is sejtek. Úgyhogy jó lesz, mert Jó az Úr!

A többiek se tétlenkednek majd. Itt van pl. az ifi, meg az ilyen-olyan próbák és szülinapok. Bori és a lányok ma este szülinapoznak (BoldogszülinapotOrsiii!). Bálint pedig holnapra hivatalos a Beni szülinapjára. Vasárnap gyülekezet. A tanítás a hitről szól majd . Hiszem, hogy jó lesz :)

Mindenkinek áldott hétvégét! Tartalmas beszélgetéseket, nyugalmas órákat, örömteli, vidám estéket - s ha valakinek akad még elintéznivalója is, jó előmenetelt a tennivalóitokban!

Ebben a pillanatban...

... Lala a szomszéd fotelben olvassa P.Yancey legújabb könyvét. Miközben Bori az emeleten a netről fordít valamit, ami meglepetés lesz. Sára épp felvonult a szobájába aludni, hisz reggel ő ébred legkorábban. Bálint pár napos betegség után holnap megy iskolába -s rögtön meg is írja az irodalom dolgozatot a Toldiból, hogy aztán délután elmenjen a zongoravizsga előtti utolsó próbájára Viola nénihez. Illés fáradtan esett be az ágyba, hisz délelőtt focin volt, ahol a büntetőrúgásban jeleskedett. Miközben ezeket írom a Hétszázasok klubjában Pat Robertson arra buzdít, hogy imádkozzunk az üldözött keresztényekért , s Lala mondja, hogy délelőtt a szép korúak alkalmán épp ezért imádkoztak egy másik pillanatban.

Kutyabulla

"Nyilatkozat

Mit rontottam el az első kutyámnál? Nem vittem eleget sétálni, kevésszer etettem.
Mit javítok a következő kutyámnál? Elviszem sétálni reggel, és akkor, amikor hazajövök a suliból. Minden nap háromszor megetetem. Minden nap tanítom fél órát, és kimegyek vele játszani egy órát. A legjobbat megadom a kutyámnak. Ha tudok, besegítek a kutya megvevésekor.
Gazda aláírása: Révész Bálint
Ezzel az aláírással a gazda becsületszavát adta a fenti ígéreteire.
Anyja aláírása
Apja aláírása "

Ezt a kutyabullát tolta elénk Bálint a minap aláírásra.
Mondanom se kell, Forrest eltűnése után egy évvel - ismét kutyát szeretne...

(Ja, és az Aranybullából írtak témazárót a múlt héten :) )

Lánykérés

A mai nap legaranyosabb momentuma : lánykérés a második istentiszteleten.

Amikor Jani belekezdett "bizonyságtételébe" még senki nem sejtette, hogy nem mindennapi pillanatok tanúi leszünk néhány másodperc múlva. Jó volt látni, hallani őket. Jó volt érezni, ahogy az öröm szétárad a teremben és kiszakad a tömegből.

Köszönjük, hogy részesei lehettünk!
Legyetek nagyon áldottak!

Az ünnepek alatt volt épp húsz éve, hogy Lala feleségül kért.
Két évtizede!

Hihetetlen.

Karácsony másnapján visszaemlékeztünk az első találkozásra, beszélgetésre, közös imára. Pár nap múlva pedig arra a különleges estére, amikor egy házicsoport után egy Polski Fiat 126-ban összezárva megosztotta, amit Istentől kapott.

Mennyi csodát éltünk át azóta együtt! Mennyi nehézségen, próbán mentünk át. Hány és hány órát beszélgettünk, imádkoztunk azóta.

20 év. Több mint hétezer nap. 175 000-nél is több óra. Tizenegymillió perc.

Köszönöm.

Egy kis szív és nagyon sok testvériesség

Lala és Robi tegnap osztálytalálkozón jártak. 29 év után először találkoztak a hajdani osztálytársak. Hogy miért pont 29 év után? Mert pár hete meghalt egyik osztálytársuk, akinek a temetésén többen összefutottak és feltették a kérdést: "miért is nem találkoztunk eddig? - s miért is ne találkozzunk mielőbb?"

Időnként az élet (halál) drasztikus beavatkozására van szükség ahhoz, hogy a fontos dolgok váljanak fontossá, s kiszakadjunk a megszokottból. Épp tegnap olvastam egy amerikai politikus életrajzában rákban meghalt kollégája gondolatait:

"Hosszú idővel azelőtt, hogy megtámadott volna a rák, megéreztem, hogy valami kavarog a társadalomban...valami hiányzik az emberek életéből, valami létfontosságú dolog... de nem tudtam pontosan, mi is ez dolog, ez az érzés. A betegségem segített meglátni azt, hogy ugyanaz hiányzott a társadalomból, mint ami belőlem. Egy kis szív és nagyon sok testvériesség.

A nyolcvanas évek a szerzésről szóltak - vagyon, hatalom és pesztízs szerzéséről. Tudom, mert jómagam is nagyobb gazdagságra, hatalomra és presztízsre tettem szert, mint a legtöbben. De előfordulhat, hogy valaki megszerez mindent, amit akar, és attól még ugyanúgy üresnek érzi magát. Mi az a hatalom, amit nem adnék oda, csak hogy egy kicsivel több időt tölthessek a családommal? Mi az az ár, amit nem fizetnék meg azért, hogy egy szabad estét eltölthessek a barátaimmal? Egy halálos betegség kellett ahhoz, hogy szembenézzek ezzel az igazasággal...."

Egy kis szív és nagyon sok testvériesség.

Kinek ne lenne szüksége rá?

Új

Leállás után újraindulni ...létezik kellemesebb dolog is a világon. Legyen szó a blogolásról, a hétköznapokról, a munkáról, az Igeolvasásról... bámiről is. Lendületben mégiscsak könnyebb.
De mivel helye van a leállásnak, így túl kell élni az újrakezdést is. Még ha recsegve-ropogva indul is a gépezet. Ne menjünk messzire, itt van pl. a blogolás. Közel álltam hozzá, hogy végleg feladjam - mert minek is - és mennyivel kényelmesebb is olvasni, mint írni. Most meg itt a volán busz távolsági járatán , valahol az érdi emelkedőn a könyvemből kinézve az ablakon valamiféle wifi-feliratot látok, s egy hirtelenjött ötlettől vezérelve már szaporodnak is a sorok.
Bár inkább bámészkodom még egy kicsit. Meglesem a deres fákat, a havas tájat, a fehérbe öltözött törökbáliti házakat - és azt képzelem, hogy valami alpesi falvak mellett egy cuki kis síparadicsom felé száguldozom épp - szemben a valósággal, hogy az irodába tartok.
Mindenkinek áldott új évet! - és újrakezdést!