Hálás vagyok...

Nézzük, miért is vagyok, lehetek hálás, ha az elmúlt időszakra visszagondolok.

412. Hálás vagyok, hogy újra együtt a család. ( na ezek azok a dolgok, amiket ha a gyerekeim olvasnak, azt mondják magukban : anyaneeeeee, ez olyan közhely, persze, hogy együtt a család - pedig nincsenek is szebb percek az életben, mint amikor az ember együtt lehet a szeretteivel)

413. Hálás vagyok az új irodámért, s  a titkos udvarért, amire az ablakai néznek, s ami alatt egy színházterem  rejtőzik. A terülj-terülj gyepszőnyegért, ami egyszer csak hipp-hopp az udvaron termett - s amin egy kihalt órában egyszer még az életben mezítláb fogok körbe-körbe szaladgálni ha senki se látja.

414. Hálás vagyok a régi-új sütőért. Hogy sikerült a lehetetlen: megszerezni a már nem gyártott sütőajtó. S hogy így újra sütögethetek a családnak, és persze másoknak is. pl. citromos tortát :)

415. Hálás vagyok, hogy véget ért a tanév. Illés befejezte az első osztályt. Bálint  a hetediket...

416. ... s hogy hétfőn már a "kis" lányom is érettségizik! Ez nagy-szerűűű! ( Épp az udvaron gyakorolja a talajgyakorlatot, miközben a többiek az erkélyről szurkolnak neki.)

417. Hálás vagyok Sára osztályfőnökéért, aki kiáll a diákok érdekei mellett, s újra és újra megpróbálkozik azzal, hogy átadjon értékeket egy olyan generációnak, akik ma még többnyire csak nevetnek ezen.

418. Hálás vagyok a tegnap esti zámolyi házicsoportért. Hogy az utolsó utáni pillanatban mégis ott lehettem, így nem maradtam ki a közösségből. (lestyán!)