Szombat

Jó volt szombaton lenni. Szombaton lenni annak, akik vagyunk. Felkelni. Pakolni. Szervezkedni. Kiborulni. Kiröhögni magunkat (leginkább persze engem). Összepréselődni az autóban. Még nagyobbakat nevetgélni. Coldplayt hallgatni. És újra, és újra. És énekelni, és videót készíteni, aztán a következő pillanatban már Kecskeméten eszmélni. Meglátni a legfiatalabb rokont: Benedeket, aki nevéhez híven olyan kis áldott, szépséges teremtménye a Mindenhatónak. Jó volt őt a családunkban köszönteni. Jó volt látni a gyerekeket, ahogy Jankával szédültek. Annyira édes kislány!! Jó volt végigszáguldozni a szülővárosomon, s a falun, ahol 18 évig éltem. (mondjuk eldönthettem, hogy azon az utcán vágtázunk végig ahol az első 10 évben, vagy ahol az utolsó 8-ban éltünk. Az előbbit választottam, mert ott van még ugye a mamáék és a dédi volt háza is.) Jó volt békésen Békésen. Látni a mamát. Hallgatni, ahogy örömmel meséli, most már mennyivel erősebb, mint egy évvel ezelőtt. Hallgatni, ahogy beszél a vágyról, hogy menne... haza. Már nagyon menne. Akkor is jó, ha Sára szerint ilyenkor az ember alig tudja lenyelni a könnyeit, mert olyan megrázó hallgatni, milyen mélyen is kötődik két ember, aki együtt élt le évtizedeket, s mennyire nehéz a másik nélkül. Jó, hogy a mama ezekről is beszél. Jó, hogy mi tudunk hálát adni, amikor esténként az ágyban oldalra pillantva ott fekszik mellettünk a másik. Jó, hogy a nagybátyámék mindig szeretettel és mindenféle földi jókkal várnak -  hogy ha ritkán is, de hozzájuk haza mehetünk. Jó, hogy Isten kitalálta a családot! Ilyenkor néha sajnálom, hogy nekünk ebből sokkal kevesebb jut az átlagnál.  De pár percre is jó volt találkozni! És jó volt találkozni az osztálytársakkal is! Huszonöt éve érettségiztünk. Huszonöt. Hihetetlen. Jó volt, hogy egy csomóan összejöttünk. Jó volt újra átélni a szeretetet és elfogadást. Hogy senki se akarta magát ilyennek vagy olyannak mutatni. Lehetett jönni farmerban, vagy ahogy voltál. Elmondhattad ami a szívedet nyomja, ami sikerült, vagy ami kudarc volt az elmúlt öt évben. Jó volt. Csak az volt rossz, hogy olyan hamar el kellett jönnöm, hisz Lalának másnap reggel már gyüli volt. A legszívesebben az egész éjszakát átbeszélgettem volna velük. Most várhatok újabb öt évet :(  Jó volt, hogy hazafelé gyorsan száguldoztunk, s milyen jó volt már hulla fáradtan belehuppannni fél kettőkor a jó kis puha ágyba. Egyébként is szoktam mondani, hogy némely fárasztó nap legeslegszebb része, amikor végre elnyújtózunk a csendes kis tetőtéri szobánkban és várjuk" az álmot, az enyhet adót". - hogy a kedves Radnótiról se maradjon már ki ebből a posztból, ha már egyszer "messzeringó gyermekkorom világában" tehettem szombaton egy igazán rohanó villámlátogatást.