A dolgozóm háza táján sok-sok minden változik mostanság. Isten új kapukat nyitott meg előttünk. Magam is csak tanulgatom a számokat, hogy 35.000 napi ellátott, 16.162 diák, 4800 alkalmazott, 15 milliárdos éves... Isten sokkal bőségesebben megáld, mint ahogy azt elképzelni tudtuk volna - pedig azt hiszem sose volt gond a képzelőerőnkkel :)
"Jó az Úr, és jókat tesz."
Mindez persze új feladatokkal, új felelősséggel új kihívásokkal, új harcokkal és terhekkel is jár. A negyvenakárhány baptista oktatási intézmény esetében pl. a sok közül az egyik az, hogy 2013 szeptemberétől kötelezően meg kell kezdjük vagy a hittan vagy az erkölcstan oktatását. Amit mi örömmel meg is teszünk majd - pontosabban a bibliaismeret oktatását kezdjük majd szeptemberben. No de addig még meg kell írni 12 évfolyamra a tanterveket, akkreditáltatni kell az anyagot, meg kell írni és ki kell adatni minimum 3 tankönyvet, segédanyagokat stb. Ezt a megbízatást kaptam. Mindezt persze lehetetlen lenne felvállalni így szeptember végén - lévén hogy már javában szervezzük a Cipősdoboz Akciót. Úgyhogy ahhoz, hogy a kezembe vegyek valami mást, először is le kellett tennem azt, amit eddig szorongattam benne. A legkedvesebb projektet, az év legszebb részét... hagyjuk.
Több mint egy évtizede, egy szolgálat indulásakor a kirendelő imán azt imádkozta felettem az egyik pásztorom: "elengedni. megragadni. elengedni. megragadni..." - akkor mélyem belém vésődött a kéz képe, amely megragad, erősen tart valamit, amit Istentől kapott, aztán szabad akaratából szép lassan kinyitja a tenyerét és elengedi, ami olyan fontos volt neki, hogy Isten valami újra irányíthassa a figyelmét, amit meg kell ragadjon. "Elengedni. Megragadni." Az ember döntése. Isten nem kényszerít, nem feszegeti szét a tenyeredet, s nem erőszakol abba valami mást. Rád bízza, hogy akarsz-e megragadni új dolgokat.
No de igaziból nem az elengedős-megragadós dolgokról akartam ám írni, hanem arról a múlt heti változásról, hogy hétfőn szépen átadtam a dolgokat egy új kolléganőnek , kedden délelőtt pedig már Balatonföldváron írtuk a baptista bibliaismeret tanmenetét. A feladat nagyságának tudatában azzal az őszinte kéréssel kezdtük, hogy "Atyánk, add nekünk a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, mert enélkül képtelenek lennénk..." És elkezdődött a munka.
Valami más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése