Ma emlékeztetem magam rá, hogy mindentől függetlenül szeretett vagyok, Isten szeretett gyermeke.
Akkor is, ha egyben olyan gyarló, hogy erre nem ritkán kell emlékeztetnem magam.
Különösen olyan napokon, amikor az autó elromlik, s még a márkaszervíz se találja benne a hibát ; a hóesést kiábrándító esőzés váltja fel; egy félnapos munka egyetlen másodperc alatt mond örökre búcsút a számítógép képernyőjének- memóriájának ; s az aggodalom újult erővel tör az elmére, hogy hiábavaló gyötréseivel végképp elkeserítse az embert.
Ilyen időkben még inkább fontos, hogy az ember emlékezzen. Hogy megmondja a lelkének, megkérdezze tőle: "Ki választhatna el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?... sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől." (Róma 8: 35-39.)
S időnként az is segít, ha az ember lánya nekiáll, és inkább süt egy tepsi lekváros buktát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése