Ma például egy átlagos téli szombat lévén - illetve, dehogy is! Ma egy különleges szombat reggelre ébredtünk, hisz ma felvételizett Bálint fiúnk a középiskolába. Ezt az eseményt több napos készülés, aggódás előzte meg. Az illetékes hatra állította be a vekkert - arra ébredtünk. Még szerencse, hogy mi azért pihenhettünk még egy kicsit. A felvételi egyébként fél tízkor kezdődött a volt munkahelyemen, így némileg ismerős terepen. (épp ezért, mert Bálint tudja, hogy ott mindenki ismer, persze a Sárával akart menni, s véletlenül se velem) Azt mondja, jól sikerült, könnyű volt.
Eközben pizsiben nekiálltam sütni, főzni. Boriéknak dicspróba volt kilenctől, így élőzene mellett sült a pogácsa, a Fanta szelet... Sára Ervinékhez távozott, ( ez életünk egy új epizódja, melyre később talán majd kitérek egyszer ) Illés pedig tanulni kezdett. Az Illés tanulása aztán nem minden probléma nélkül zajlott - szembesülnöm kellett ugyanis azzal a ténnyel, hogy a matek füzetébe újfent, és egyre felháborítóbb módon valami elképesztő macskakaparásokat alkotott. Felháborodásom egész az ebéd kezdetéig kitartott. ( előtte még megegyeztünk, hogy akkor a múlt heti megállapodásunk -pontosabban az én egyoldalú fenyegető ígéretem - értelmében most érkezett el az idő, hogy át kell másolnia az egész matekfüzetet - hiszen ha valakinek ilyen szembeötlő nehézségei vannak a szépírással, akkor igazán ráfér némi gyakorlás e téren. (Isten óvjon attól, hogy az anyád tanár legyen! - mondanák erre a gyerekeim. Nagyobbak - kiknek abban a nemmindennapi megtapasztalásban is részük lehetett, hogy Mongóliában egy teljes évig magántanulóskodhattak szerény felügyeletem mellett - hozzátennék, azt ne akard, hogy az anya tanítson.)) Na de hol is tartottunk?
Ebéd után a fiúkkal a Bakonyba mentünk. Előtte még persze a Plázában beszereztünk egy új matekfüzetet a másolómanufaktúránkhoz. Szóval elindultunk a Bakonyba - így ahogy mondom ( illetve írom). A városszéli körforgalomnál tette fel először Lala a kérdést, hogy úgy konkrétan hová is a Bakonyon belül. A 8-as felé vettük az irányt, de egy hirtelen jött ötlettől vezérelve végül Iszakszentgyörgy felé kanyarodtunk. Illetve akkor már tudtuk, hogy Bakonykúti lesz a cél. Már az odaút is káprázatos volt. S a kis falu pedig... télen még szebb, mint tavasszal vagy ősszel. Igaz szánkózni nem tudtunk, mert olyan mély volt a hó, de mindnannyian élveztük a fél méteres hóval való küzdelmet. Még a Bálint is! - aki köztudottan inkább a könyvek és a számítógép szerelmese, mint a gyaloglásé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése