Staféta

Váltófutás. "A siker nem azon múlik, hogy te egyénileg milyen jól futsz, hanem azon, hogyan adod át a stafétát. Csak amikor már a következő generációk történetét mesélik, tudod meg, hogy nyertél, vagy veszítettél. Dávid ezt mondja: "Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta... ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek." (Zsolt.71:17-18.) Ne ejtsd el a stafétát! Tűzd ki célul, hogy olyan gyermekeket nevelsz, akik átveszik hitbeli örökségedet, és még sokkal tovább is viszik, mint te...." (Bob Grass: Győzelem a családi problémák felett)

A tegnap olvasott gondolatok ma is visszhangoznak bennem. S most nem csak a családra, a gyerekekre - de  bármely életfeladatra, küldetésre gondolva. Ma, a konzum társadalom intstant világában hajlamos az ember rövidtávú sikerekkel beérni. A pillanat örömében megfeledkezni a tágabb összefüggésekről. Ritkán gondolja át, mi az, ami a következő generáció számára is fenn marad, netán alapot jelent majd abból, amit tesz, amibe idejét, erejét, hitét... életét fekteti. S mintha  a következő generációt se igazán érdekelnék az alapok, a gyökerek, a tegnap vagy a holnap. Pedig Isten és törvényszerűségei nem változnak. Ő ugyanaz marad nemzedékről-nemzedékre. És így is dolgozik: nemzedékről-nemzedékre.
A bölcsességről beszélgettünk egyszer. Valaki azt mondta: ma már nincsenek bölcs emberek. Ez megdöbbentett, és kíváncsivá tett, mire gondol. A munkahelyéről hozta a példát, ahol felelős vezetők komoly kérdésekben kell döntsenek. S mi motiválja döntéseiket? Munkaszerződéseik hossza.
Egyre kevesebbeket érdekel, mi lesz egy céggel, termékkel, szolgálattal, látással miután ők kilépnek a képből. A fontos, hogy itt és most nekem jó legyen!

Tudunk-e nemzedékünkben bölcs döntéseket hozni? Vagy - engedve a korszellemnek - csak a pillanatnyi boldogság, elismerés, siker motiválja döntéseinket. Bárcsak rólam/rólunk is elmondhatná majd utólag Isten, amit Dávidról:

"...Dávid a maga nemzedékében Isten akarata szerint szolgált." - (Ap.Csel.13:36.)