Pages

2013. január 10., csütörtök

Szeretettek

Nézem a gyerekek fotóját. Nézem őket, ahogy összebújva próbálnak kivenni valamit az apró képernyőn. Olyan drágák! Csodaszépek.

Nézem a kicsit a zsúfolt teremben. Odaáll a mikrofon elé, és határozottan, bátran mondja az aranymondást. Milyen nagy már - és milyen ügyes! Isten különleges ajándéka.

Nézem a nagyfiam. Ő is ifis maholnap. Büszkén feszít a fotón példaképei között. Valamikor a közelmúltban túlnőtte a nővéreit. Milyen helyes srác! Az én fiam. Az én nagyfiam!

Nézem a lányom a szalagavatón. Nincs nála szebb, csinosabb lány a színpadon. Sugárzik, ahogy kísérője karján a tánc után meghajol. Lassan ő is felnőtt, az én kicsi kincsem.

Nézem a legnagyobb képét. Az idén olvasott könyvekkel fotózkodott. Ki se látszik a hatalmas könyvkupac mögül. Tanul, olvas, zenél, szolgál. Milyen sokoldalú!

Őket nézem, közben valaki rám is így tekint. Mennyei Atyám a tenyerébe véste a képem. Szüntelen látja, és gyönyörködik bennem:"Látod, az enyém, az én gyermekem!"

"Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy szeretitek egymást." (Rm13:8.) - hasított az óév esti csendbe Isten szava.
 És valóban. Isten ebben a rohanó, zsúfolt, túlterhelt világban se bonyolítja túl a dolgokat.
Egészen leegyszerűsíti. Maradandókra és mulandókra. A maradandók közt egyet említ: szeretet.
De megvalósítható ez, hogy ne legyünk adósok?
Ember hogyan tud szeretni egy önző, kegyetlen világban?
 Ha Isten kéri, biztos nem lehetetlen.
Korábban kezdődik. A Vele való szeretetkapcsolatnál.

Mit érzek, amikor a gyerekeimre nézek? Valami olyat, amiről az Ige úgy beszél, hogy "repesve tágul a szíve"m. Ez nem függ a teljesítménytől, hangulattól vagy viselkedéstől. Nem tudom őket kevésbé vagy jobban szeretni. Szeretem, mert az enyémek. Pedig én csak egy földi anya vagyok!

Mennyivel inkább Isten, az örökkévaló, szent és tökéletes - a mennyei Atya.
Jó lenne idén minden reggel ezzel kelni!
Mindig, minden helyzetben tudni és érezni!
Sikertől, kudarctól, külső körülménytől független abban a bizonyosságban tenni dolgom, hogy szeretett vagyok! Isten szeretett gyermeke!
Így követni, mert ez képessé tesz az arra, hogy ne halmozzak tartozásokat senki felé a szeretet terén.

"Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei." (Ef.5:1.)


2 megjegyzés:

olga írta...

Gyönyörű! Ugyanezt érzem.:)Olga

Révész írta...

Köszi a visszajelzést. :)