Képek

Apró

Apró ajándékok Mongóliából. Mögöttük az ajándékozó szeretete és sok-sok emlék.
Különleges csomagolásban sajátkezűleg készített karkötő. A gyülekezet nőtagjaitól érkezett hógömb, terítő és üzenetek. Odmáék csomagjai. Judit levélnehezéke. Inghtuja fiai (anno Bálint barátai) visszaküldték a kisautót, amit hat éve a Bálinttól kaptak, mert "Megöriztük! És Bálintnak született egy kistestvére, aki biztosan örülne neki."
Honvágyam vaaaan!!!!

Újra itthon!

" Szájn bájn ó! "

Tegnap délben hazaéekeztem. Nagyon nehéz, de egyben csodálatos 17 nap van mögöttem. Nagyon izgalmas volt, ahogy már beértünk a reptéri fogadó-folyósóhoz, várva, hogy kiléphessünk a gépből. Tudtam, hogy még 10 perc és találkozhatunk a családdal.
Nagyon aranyosak voltak, ahogy röpültek a gyerkőcök a fotocellás ajtó elé. Megálltunk egy " díszebédre" a mekinél, majd anya irodájánál, s irány haza. végre egy jó forró fürdő, meleg MAGYAR! ebéd, s eljött végre a titokzatos ajándék átadás.

Délután igyekeztem nem elaludni, hogy az időeltolódás miatti "jetleg" mielőbb lezajlódjon. Délután Szilvivel elszaladtunk néhány dolgot vásárolni, majd este 9!!! kor ágybazuhantam. 8-kor keltem, ami engem is meglepett, mert reggel 4-óra érzésem volt. Reggeli a jó meleg lakásban, részletes beszámoló és kérdezz-felelek a mongol gyüliről, Zoliról, Noncsiról, időjárásról,mongol lovakról stb...

Tegnap már egy temetési szertartást kellett leegyeztetnem, úgyhogy lassan visszalopakodik közénk a mindennapi élet.

A repülő út 28-óra volt, ebből 7-et Pekingben vártam. Rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a hosszú várakozás. Valahogy van ideje az embernek átélni a változást, visszagondolni az elmúlt napokra, és az emlékek tégelyét szépen óvatosan lezárni, s ha majd kell, elővenni, frissen használva örülni meindannak, ami most még érzelmileg vegyes: Nehéz eljönni, de jó itthon lenni!

Zoli, Noncsi, Simon, Lázár és Jázmin. Egy szuper csapat a távoli Belső-Ázsiában. Köszönöm, ha imádkoztok értünk! A helyi gyülekezetben szolgálnak, Zoli zenével és zenetanítással, Noncsi az anyukák szolgálata mellett nyelvet tanul, és előkészíti az ottani mozgássérült gyerkőcök közötti munkát.
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy egy hetet velük lehettem, együtt kelhettünk, ehettünk, nevethettünk,és dolgozhattunk, vagy éppen a kútra mentünk vízért...
A második hetet fent a fővárosban, az Immánuel gyülekezetben töltöttem. Egy lakótelepi lakást béreltem, ahol nem volt túl meleg, de a vidéki út után a 16 fokos meleg lakásnak is nagyon örültem. Itt annyira gazdag volt a programom, hogy csak aludni jártam haza. Az elmúlt 6 évben nagyon sokat fejlődött a gyülekezet. Sokan vezetőkké, szolgálókká váltak, vagy éppen házicsoportot vezetnek.

Köszönök minden a adományt, ajándékot, amit kivihettem, vagy a kint tartozkodásom alatti ima-böjt támogatók szolgáltak felém.

Február 7-én, vasárnap, a gyülekezetünk délelőtti istentisztelete utáni közös ebédet követően tartok egy képes beszámolót az útról. Kb. 13:30-14:30 ig.
Jó az Úr és jó dolgokat tesz!

Mindenütt jó

Mindenütt jó, de együtt a legjobb. :)
Nem tudom, Isten hogyan is "csinálja" a családokat. Hogy találja ki, hogy "na most akkor ő meg ő majd ettől kezdve egy test lesznek. s egy időre rájuk bízom őket is..." A Biblia szerint "felette nagy titok ez". Tény, hogy egy családnak, akiket Isten egybeszerkesztett, az a legeslegjobb - mi több az az egyetlen JÓ - ha együtt van.

Ez az egyébként egyértelmű igazság csak arról jutott eszembe, hogy Lala hazaérkezett. Este elmentünk még bevásárolni nehogy bealudjon itthon, s könnyebb legyen neki az átállás. S ahogy pakoltunk az autóba egyszer csak éreztem, hogy mélységesen boldog és megkönnyebbült vagyok. Hogy újra biztonságban érzem magam, s egy nagy teher hullott le rólam. Mert így, vele vagyok igazán egész - vele vagyok, aki vagyok.

Amikor már csak két nap volt vissza

Amikor már csak két nap volt vissza apa érkezéséig, akkor anya azon gondolkodott, milyen jó is lenne, ha már csak egy nap lenne vissza. Mert ha huszonnégy órával idősebbek lennénk, akkor elvileg már nem is lenne más hátra, mint hogy átaludjuk az utolsó estét - miközben Ő átrepül Pekingből Frankfurtba - aztán az autóba pattanjunk,s elhajtsunk egészen Ferihegyig.
De még két este van hátra. Persze az is meglehet, hogy huszonnégy óra múlva majd minden másképp alakul, mint ahogy most elképzeljük. ( Miközben magában épp ezeken képzelegett, odaszegődött mellé Illés és azt kérdezte:"Te is apára gondolsz?", így aztán vele cserélt eszmét ebben a milennehamárholnaplenne témában. )

Amikor már csak két nap volt vissza apa érkezéséig,anya reggel jó korán kelt a Borival és jó hidegben próbálták kiolvasztani a jól befagyott autót, hogy kiaraszoljanak a Közlekedésfelügyletbe holmi kresz-vizsga letétele céljából. E fent nevezett napon Bori sikeres kresz vizsgát tett, és megtudta, hogy épp aznap, amikor apa majd megérkezik! élete első hivatalos vezetésén is áteshet. Ugyanezen a napon anya felfedezte, hogy a madaras teszkó csak reggel hétkor nyit, és az igaziban is alig vannak vevők fél hét magasságában. Hazatérve aztán Borival közösen újabb felfedezést tettek: Forrest újra futásnak eredt. C'est la vie. Lassan hozzászoknak, hogy időnként körbenéz a városban. Mondjuk ezzel a mostanival időzíthetett volna későbbre is a kutya, lévén a falkavezér épp kontinensnyi távolságban. Dél felé Bori fokhagymakrém levest főzött. Mindenki bevette gyógyszerét, majd elvileg pihenni tért. Ez utóbbi persze csak elvi síkon maradt. Megittak viszont több kancsónyi teát, s ettek hozzá rengeteg kekszet. Anya munkatársai befejezték Haitin a munkát, s átlépték a határt Dominika felé, hogy majd ugyanazon jeles nap délutánján, melyen Apa érkezik, ők is hazatérjenek végre Budapestre. Különös. Ugyanakkor mentek és ugyanakkor jönnek. Küldetés teljesítve.

Amikor még három nap volt vissza apa érkezéséig, aznap hajnalban mongol sms ébresztette anyát. Megszületett a lengyelek babája, Hanna. Délután pedig azt is megtudta anya, hogy egy másik baba is megszületett, akinek családra találásában egy apró láncszem lehetett. Amikor még három nap volt vissza apa érkezéséig, akkor a Sára és a Bálint az orvosi rendelő várójában ütötte el a délelőttöt. A délutánt pedig a gyógyszertárba vissza-visszatérve. Illés hatalmasat legózott. Sok órás küzdelem árán felépített egy maga-magánál magasabb tornyot. Mert elhatározta. Ugyanezen a napon Bori még tanulta a kreszt. Család pedig Karib-tenger kalózait nézett. Apa meglátogatott vagy négy-öt mongol barátot és Noncsiékon keresztül hazaüzent. Anya összeszedte magát és mosott, vasalt, takarított. Évi jelezte délután, hogy Forrest szökni készül, amit azon egyszerű tényből realizált, hogy kerítésén hatalmas lyuk tátong, melyen időnként ki-kidugja fejét és mellső lábát. Bálint közölte, hogy a helyzet megoldott. Így mindenki abban a reményben tért nyugovóra, hogy Forrest is itthon várja majd apát, amikor már csak két nap lesz hátra...

Kis családunk

Míg apa Ulánbátorban a mínuszokkal küzd, mi, a hátrahagyott maradék itthon a jó meleg szobában a bacilusokkal vívunk közelharcot. Változó intenzitással változó felállásban, de nagyjából mindenki lebetegedett, így ma itthon is maradt.
Hétvégénk is esemény-teljes volt. Nekem itt van ugye Haiti. Borinak a Kresz vizsga. Sára szombaton síelni volt Eplényben. Ez utóbbi úgy esett, hogy hónapokkal ezelőtt beszereztünk síléceket, mondván mi majd JÁRUNK síelni. (Az Illését ha látnátok - annyira cuki!)Aztán vagy hó nem volt, vagy időnk. A síelés elmaradt. Szombaton viszont Sárát elvitte az egyik család Eplénybe. Életében először. Rettenetesen élvezte - amit előre lehetett sejteni.
Illés beteg lett. Tegnap már a Sára is. Este pedig nekem is felment a lázam.
Éjfél körül még sms-t váltottunk a UB-ban ébredező apával. Akitől megtudtam, hogy tegnap -többek között- egy rőfös boltban is hirdetett igét. Az 50 jelenlévő előtt a megbocsátásról beszélt. Ma reggel pedig 50 orvost bátorított. Amikor ezeket hallom, arra gondolok, hogy nem hiába nélkülözzük őt. Másoknak áldás, hogy ott lehet.
Éjjel aztán az Illés hánykolódni kezdett. Órákon át. Hajnalodott, mire elaludt a kanapén. Ám ekkor Bálint költözött be a lakás legkisebb helyiségébe. Kicsit később azonban benézett egy testvérnő, aki hallotta, hogy lebetegedtünk és segített elmenni a boltba, a kutyához, ebédet főzni, a gyerekeket ápolni.
Annyira jó, hogy Isten mindig ismeri a szükségeinket, s betölti azokat. Épp a megfelelő időben. Sőt arra is gondja van, hogy amikor leginkább szükségünk van rá, érezzük és lássuk meg az ő szeretetét. Például egy csodaszép karkötő vagy egy doboz sütemény formájában.
S közben rám talált egy unokatestvérem, akivel kb. 25 éve nem találkoztam. Hallott itt-ott az elmúlt napokban és megkeresett. Ez is egy különleges áldás.

Lalától

Most egy órára kaptam egy gépet, amin irhatok. Tegnapelőtt érkeztem a fővárosba, de tegnap mar 3 igehirdetés várt az Immanuel gyülekezetben.Itt elmúlt dél, ti meg csak most fogtok lassan ébredezni.
A Róma 8:9-11-et küldöm mai napi igeként. Ma reggel már volt egy találkozónk, ahol egy helyi misszios csapat számára (GNS) kértek egy bátoritást, buzditást a hét elejére.
Délután látogatok, este meg a fiatalok kértek tanítást arról,hogy hogyan válasszanak á.

Az itteni gyülekezet sokat növekedett az elmúlt 6 évben. Tegnap Csinzorig pásztor teljesen átadta a gyülekezetet nekem, és ő elemnt Darchanba, mert december óta sokan megtértek ott. Igy 2 napig új megtérők szemináriumát tart. Ma reggelre mérséklődött a hideg. -33 ba érkeztem szombaton, ma reggelre felmelegedtünk -17-re! Egész tavaszias idő van!!! Most már hozzászoktam a hideghez, már nem kell 2 pulcsiban aludnom, meg azt utcán is többet bírok kint lenni. Köszönöm, hogy imádkoztok értem, nagyon érezni az ima erejét! Mintha Valaki előttem jarna, és intézkedne előttem, és nyílnak a kapuk, lehetőségek.Hallelujah!!!

...huzat a házon

Hiányzik. Egyre jobban. Egyre lassabban vánszorognak a napok. Egyre többet emlegetik a gyerekek.
Ma hallottuk a hangját. Beszéltünk vele.
Újra Ulánbátorban van. A kínai követség mellett lakik egy bérelt lakásban. Már el is felejtettem, merre is van a kínai követség. De olyan jó elképzelni, merre is jár éppen. Van már mongol mobilja is. Mert persze egy csomó emberrel találkozik.
Holnap igét hirdet az Immanuel Gyülekezetben. És holnap már csak ötöt kell nélküle aludni...
Azt mondja, a fővárosban "melegebb"van, mint vidéken volt. UB-ban "csak" -34 volt ma a hőmérséklet. Utólag persze bevallotta, hogy az első két nap nagyon fázott Mörönben.

Élet Haitin

Ma délben hazaérkezett Haitiről Szilágyi Béla kollégám. A 13 fős csapat azonban rendületlenül tovább dolgozik, hogy minél több embernek segítsenek.
A kétszázezer sérülthöz képest persze az az ezer beteg, akinek eddig segíthettünk nem olyan sok. De ezer embernek az életet jelentette.
Kormos Endre kinti benyomásairól ír blogjában.

Mit tartanának meg a Tízparancsolatból?

Érdekes kérdést vet fel az MTV online oldalán a Kultúrház. Mit tartanának meg a Tízparancsolatból? - kérdezi nézőit. A voksolónak azonaban választania kell a tíz közül egyet. Kíváncsi leszek a végeredményre.

Lala levele Mongóliából - 3.

Ebédre Noncsi finom hagyma levest készített, a hagyományos " togó"-ban, ami az otthoni bogrács testvére, itt. Ebéd után Márk jött át, hogy az asztalosműhelyükhöz milyen alap gépek kellenek.
Most szeretnének indítani a gyülekezet gumis műhelye mellett egy asztalos műhelyt is.

... elmentünk Zolival a piacra. A piac! Ez egy külön fogalom itt Mongóliában...
Délutánra feltámadt a szél, úgyhogy a - 25 fok most sokkal hidegebbnek tünt. Bevásároltunk a didergő hidegben, és sikerült mindent szép lassan elintéznünk. Mivel a város legszélső házában lakunk, ezért mindent észben kell tartani, hogy sorra elintézzen mindent az ember.
Két és fél óra múlva hazaértünk, s egy forró leves melegített át bennünket. Otthon jó meleg fogadott, s végre elkezdtük a nappali alatt lévő viztározó befejezését. Erre a tározóra azért van nagy szükség, mert nincs vezetékes víz. Így a messzi kúton, ami tulajdonképpen egy bódéból kiálló cső,csak pénzért, sorbaállva veszed meg a 40 literes kannádba a vizet. Majd kerekes kocsin röpke 20perc alatt hazacsúszkálsz a havas-jeges úton.
Szóval, ma este kész lett a " mestermű". Sajnos már nem lehetek itt a "főpróbán",amikor is "a" Zilles hozza tartályban a vizet.

Holnap kirándulunk, ha nem támad fel a szél. Szeretnénk a gyerekeket is kivinni egy kicsit, de reménység szerint jobb idő lesz...

Isiségek

- cicanász -

Az esti lefekvésnél egy nem mindennapi bejelentéssel élt az Illés.
Hűséges cimborái,Laposka és Panda összeházasodtak!
Érdeklődésemre tájékoztatott arról, hogy Panda, a férj, Laposka pedig a feleség. Sőt azt is megtudtam tőle , hogy Panda egy cica-autókereskedésben dolgozik, míg Laposka kommunikációs igazgató a Baptista Szeretetszolgálatnál.:)

Levél Mongóliából 2.

Tegnap (vasárnap)reggel elmentünk Márkékhoz ( a Pioneers csapat vezetője- misszionárius), együtt beszélgettünk, majd ebédeltünk... Kettőre mentünk gyülibe, egy hosszabb dicséret volt. Zoli, Lídia és 3 mongol. Nagyon jó volt a dicséret. A példabeszédekből tanítottam, Lídia tolmácsolt. Ügyes volt. 4 körül vége volt az alkalomnak, majd a gyüli egy részével 5-re mentünk kosarazni. Nyolcig kosaraztunk, külsősök is voltak szép számmal.
Este fél kilencre értünk haza, még vacsiztunk, aztán Zolival megnéztük a Tűzoltós-házasságos filmet. Nagyon jó!

Reggel (hétfő) 8 körül keltünk, aztán reggeli, 9 után jött Márk. Délig elmentünk a homokbányába homokért, majd szerszámokat-csempét vettünk. Zoliék víztározójához.
Kettőre mentünk a gyüli dicsvezetőjéhez ebédelni, ott voltunk egy pár órát. Aztán nekikezdtem Zolival a víztározó rendbetételéhez. Még vagy két napom rámegy, de remélem jó lesz. Minyimongol Fusipista csinálta. Nem fugázta ki a medencét, és Zoliék meg nem nézték meg átvételnél. Most egy pár sort visszaszedtem, majd holnap rakom le a csempéket. Este 11 óra van, most fejeztük be a melót mára. Holnap reggel missziós megbeszélés, majd medence-gyógyítás...

Gyerekek jól vannak, aranyosak nagyon. Mindig hálásak, hogy itt vagyok velük. Lázár azt mondta, hogy végre egy bátor ember, aki el mert jönni. Ma meg ebédnél: " De jó, hogy egy magyar ül itt épp mellettem!"
Ma kicsit enyhült az idő, -12-15-re, mert esett a hó. Holnap pedig -40-et várnak reggelre. Majd meglátjuk...
A házban viszonylag meleg van kb. 16-18 fok van, de az itt kellemes melegnek számít.

csak ha földrengés lesz

Egyik néni mesélte a gyülekezetben, hogy Lala azzal vált el tőle: "Szilvi itthon lesz, kivéve persze ha földrengés lesz...". Hétköznapi esetben egy ilyen kitétel bekövetkezésének valószínűsége elég kicsi, de a mi munkánkban sajnos egyre gyakoribbak ezek a mindent átrendező rendkívüli események. Így esett, hogy lassan ötödik napja dolgozunk azon, hogy a mentőcsapat és a segítség eljusson Haitire, és a szükséges információk is eljussanak minden érintetthez.

Szenczy Sanyi bejegyzése a háttérmunkáról szól.

Sok mindent történt az elmúlt napokban. Kora reggeltől késő estig hívások, megbeszélések, munka.
Volt egy pillanat, amire sokáig emlékezni fogok ebből az összefolyó mongol-haitis időszakból.
Csütörtök este ért a szigetre a mentőcsapat, de nem sikerült a fővárosba leszállniuk. Pénteken mindent megpróbáltak, hogy tovább repülhessenek. Itthon mindenki feszülten várta a híreket. A sajtó is. Egyik hívás érte a másikat. "Mi van velük? Tudtok már valamit?" Volt néhány óra,amikor fogalmunk se volt róla, hogy valójában merre is lehetnek. Persze egy katasztrófaövezetben normális, hogy nincs térerő, nincs kapcsolat. De amikor egy órán belül tízszer kell elmondd, hogy nem tudod hol vannak és mi is lehet velük, s fél napig semmi hír, pedig minden sms-nél és hívásnál azt reméled, hogy... egy idő után már lélegzetvisszafojtva várod azt az egyetlen üzenetet.
Este a csapatból heten a Skype-on dolgoztunk együtt. Tettük a dolgunkat. S közben vártuk a híreket. Sehol semmi. Aztán valaki kapott egy sms-t: "bent vagyunk Haitiben, nem tudom mikor kapjátok meg az üzenetemet 12:35 van". Örültünk a hírnek, de először még csak visszafogottan, mert közben amerikai barátunk azt írta, hogy ő fél órával később Dominikából kapott üzenetet a csapattól. Persze hívtuk őket, de nem volt kapcsolat. Ez az órákkal ezelőtt feladott sms is csak egy kóbor térerő jóvoltából érkezett meg hozzánk valószínűleg. De akkor mi van most? Hol lehetnek? Elindultak? Vagy már meg is érkeztek csak nem tudnak üzenni? Valaki előkapta a világórát, s kiderült, hogy más-más időzóna. Akkor van rá esély, hogy... és két perc múlva felvették a telefont. "Felvették. Velük beszélek! Benn vannak. Jól vannak!"
Gondolhatjátok! Azt az érzést, hogy előkerültek, hogy bejutottak, s a közös örömöt, ahogy egymás után ujjongott mindenki, nem fogom egyhamar elfelejteni.
Persze volt utána még vagy három óra munka. S hajnali fél kettőkor, mikor feloszlott a Nagy Haiti Kupaktanács sms-t váltottam Lalával is, aki épp a reptér felé tartott Ulánbátorban. Mínusz 35 fokban. Hét órával előrébb. Bélák pedig Haitin. Plusz 35-ben, hat órával visszább. Nem mindennapi percek voltak.
Fáradtság és feszültség, megnyugvás és öröm.
Jézus elküldött: " a föld végső határáig...." Időnként ez nem jelent mást,mint hogy éjjel sokadszor is átbotorkálj a szomszédos gyerekszobába vagy hogy megszólítsd végre a szomszédot a lépcsőházban. És néha megadatik az is, hogy elmenjünk, elmenjenek, s vigyék Isten szeretetét, gyógyítását, ölelését,gondviselését... egészen a Föld végső határáig.

Levél Mongóliából

Este 8 óra van, és egy hosszú nap van mögöttem. Tegnap Juditék után Gosáékat látogattam meg, már csak Órái vannak hátra, és bármikor szülhet. Imádkoztam velük, értük, eléggé meg vannak fáradva.Jövő héten be megyek hozzájuk.( talán többször is)

Délután gyalog jöttem haza tőlük, nagyon jó volt járkálni a városban. Ép átöltöztem, sajnos zuhanyozni nem tudtam, mert a szállodában tegnapelőtt nem volt víz, tegnap meg "narancslé" folyt. Este Adzaa vitt el egy házicsoportba, ő fordított. Vacsiztunk és csak bizonyságokat mondtunk: egyet én, egyet ők. Hihetetlen jó alkalom volt. 10-re értem este a szállodába, így kényelmesen volt időm összepakolni. ( sajnos éjszaka nem tudok még aludni, napközben meg sok dolog van,így remélem, hogy ma éjszaka már el tudok aludni.)
Reggel 6.30-ra jött értem egy Immánueles srác, aki 2 éve tért meg, de sokat hallott rólunk, és vállalta, hogy kivisz a most már DZs. Khán reptérre.
A beszállással várni kellett, de időben kivitt a busz a repcsihez, aztán időben el is indultunk. Nagyon normálisak voltak a gépen, szendvicset -kávét adtak, ami jól esett, mert reggel a szállóban nem volt még reggeli.

Megérkezés!!! Zoliék és Márk jött elénk, és volt nagy öröm! A gyerekek egymás szavába vágva meséltek. ...tényleg nagyon vártak!
Leültünk beszélgetni, és azóta, kb. 11-este 7-ig beszélgettünk folyamatosan. Holnap én fogok igét hirdetni Lidia Binder fordításával. Izgul szegény, de én is, már rég hirdettem igét angolul.

Megérkezett

... Lala Ulánbátorba. Azt írta: "végig áldás volt az utamon". A csomagok is megérkeztek. Szerintem már az Immánuel Gyülisekkel vacsorázik ezóta.

Munkatársaim, Laci és Béla is az utolsó távot teszik épp Haiti felé. Nem beszélve arról, hogy oda elvileg most nincs légiközlekedés :)
Ha minden igaz, este 10 és éjfél között ők is megérkeznek majd, s ezzel 24 órán belül a második emberileg lehetetlen is lehetségessé válik.

Megtörtént a lehetetlen

Köszönet az imákért. Lala elérte Pekingben az "elérhetetlen" mongol csatlakozást UB felé. Azt írta: "hajszálpontosan elértem a csatlakozást, még maradt is öt percem". Lassan meg is érkezik már Mongóliába.

Béláék is megérkeztek amerikába. A mai "lehetetlen": bejutni Haitire.
Kedves imádkozók, gondoljatok a mentőcsapatra is, hogy minél hamarabb meg tudják kezdeni a mentést.

Mi rohanunk az oviba, mert "lekéssül a naposságot". Márpedig az fontos dolog! Hív a kötelesség.

Ma reggel

Mindig érik meglepetések az embert. A reggel is kicsit másként alakult, mint sejteni véltem. Földrengés volt Haitin. Mielőtt elkezdődött volna hagyományosan a nap, megkezdődött a munka a hírekkel. Aztán elindultunk a repülőtérre. Útközben az autópálya mellett felvettük a Haitira induló csapat ellátmányát. A reptéren boldogan nyugtáztuk, hogy a sztrájk nem érezteti hatását. Minden nyugodt. Időben indulnak a gépek. Lala találkozott Daniellel, aki régi velencei barátunk - mostanság a debreceni nemzetközi gyülekezet pásztora. Volt - hisz épp az utódjai elé érkezett a repülőtérre. De most tudtak Lalával beszélgetni, imádkozni egyet az amerikai család érkezéséig. Közben az irodából szóltak, hogy sikerült befoglalni a mentőcsapat repjegyeit, így elmentem az Air France-hoz repülőjegyeket vásárolni. Mindeközben megérkezett a reptérre két munkatársam és az MTV Híradó stábja is. Egyikük felesége visszaszáguldozott még a Tescoba átváltani a pénzt, mert nem elhanyagolható a különbség a reptéri pénzváltókhoz képest. A haiti bevetésnek köszönhetően a reptéren váratlanul Illés is találkozhatott Benedek cimborájával. Míg mindenki intézte dolgait, ők jókat szaladgáltak. Persze akadt közben egy-két rádiós interjú, telefon... Dánielnek mennie kellett, s Lala is becsekkolt lassan. Sikerült feladnia túlsúly nélkül a csomagot egy "jó nehéz csomag" - megjegyzés és némi mosoly kíséretében. Aztán az Isivel elintegettük őt, s átmentünk a 2B-re. De a munkatársaim már beszálltak, így csak a debreceni nemzetközi gyülekezet új pásztorcsaládját láthattuk, amint a bejáratnál hatalmas bőröndjeiket pakolják egy mikrobuszba. A reptérről az irodába, onnan haza indultunk. Telefonok folytatódtak. Apa sms-ezett, hogy az eredetihez képest némi késéssel, de számára teljesen jó időben megérkezett Münchenbe. Azóta már onnan is továbbrepült Peking felé. A fiúk lassan nyugovóra tértek - bár a szobájukból kiszűrődő kuncogások erősen sejtetik, hogy esetükben alvásról még aligha beszélhetünk. Bori hazaért a Kresz-ről. Sára pedig rávett, hogy velem alhasson "elsőnégynapstipistop".

Utolsó vacsora

... apa indulása előtt. Egész nap "intézkedtünk". Amit nem is értek, hisz a bőröndök nagyjából már be voltak pakolva, le voltak mérve. Mindegy. Beváltottuk a pénzeket. Kidobtuk a karácsonyfát. Lehordtuk a díszeket. Felhoztunk majd három heti ásványvíz, tej... mennyiséget. Bálint drága holnap egyházi énekből témazárózik, így egész délután hallgattuk a mikor Jézus megkínzaték, miérettünk elszenvedék... típusú énekeket. Mivel Bori mostanság kresz-tanfolyamra jár délutánonként, így hétkor a mekinél találkozott a család, hogy együtt vacsizzunk. Még egy séta a Belvárosban, gyors pizsiosztás a fiúknak. Családi "hittan" (ahogy a múltkor az Illés nevezte), társasparti a lányokkal és aztán nyugovóra térünk.
Reggel az Isivel visszük apát a reptérre.

A legkedvesebb

Legkedvesebb idei karácsonyi ajándékom egy Simone Weil kötet.
Egy ideje már nagyon szerettem volna, de sehogy se sikerült beszereznem. Pedig próbálkoztam. A legtöbb könyvesboltban nem is hallottak róla, s le kellett betűznöm a nevét, hogy megnézzék a számítógépben... Az antikváros persze ismerte, de "ritkán hoznak, s azonnal elviszik".
A gyerekek megleptek vele karácsonyra. A neten keresztül rendelték. Ha valami meglepetés, hát ez az volt. Azoktól, akiket a legjobban szeretek.
Most szép lassan olvasgatom, ízlelgetem, emésztgetem.

Apokaliptika

Az utolsó időkről beszélgettünk a kisifivel. Amikor este megdicsértem Illést, hogy milyen ügyesen végigülte/hallgatta a tanítást azt válaszolta: "nem egészen értettem meg mindent". Vicces volt tőle ezt hallani. Hisz hol van az az ember, aki egészen érti?

A lengyelek

Ahhoz a nemzedékhez tartozom, kinek közös élménye a lengyel vonatos utazás, Krakkó, Warsó vagy a LOT. Hajdanában, mikor még létezett a vasfüggöny, kevés olyan "szabadabb" közeg létezett itt mögötte, mint a lengyel. Talán ezek miatt is van, hogy kicsit mintha rokonaink lennének a lengyelek. Főleg ha az ember elutazik hatezer km-t keleti irányban. Majd ott is marad egy évet - a hosszú, fagyos téli hónapok miatt egy időre teljesen elszigetelve mindentől és mindenkitől. Szóval az idegenben - ha össz-vissz 5 honfitársa él még az országban - , olyan messzi idegenben egy szlovák, cseh vagy lengyel szinte már magyarnak számít.
A lengyeleket odafelé a repülőn ismertük meg. Pontosabban ők ismertek meg bennünket a Bibliáról. Merthogy lengyeleink is hívők voltak.
Aztán úgy esett, hogy barátaiknak (kik később a mi barátaink lettek) azon a héten született meg a kisbabájuk, Zbisek. Életem első keresztelője is a Zbiseké volt.
Zbisek volt a mi kisbabánk ott messzi mongolhonban. Ha Gosia és Rafael ( a szülők) tanácstalanok voltak, hozzánk fordultak. Ha vigyázni kellett Zbisura, hozzánk hozták.
Gosia és Rafael. Fantasztikus emberek. Túlcsordulva Krisztus szeretetétől, a Szentlélektől és Isten tüzétől. 2001-ben a házasságkötésük után fogtak két nagy hátizsákot és elindultak Mongóliába misszionáriusnak. S mivel ez volt a nászútjuk, a Transszibériai expresszel jöttek Moszkvától Ulánbátorig hét nap és hét éjszaka. Ulánbátor egyik külső negyedében aztán Istennek egy másik rendkívüli emberével, egy fiatal koreai pappal, és négy-öt Teréz anyás nővérrel ( a szeretet misszionáriusai - akiket Bálint anno csak "az indiánok"-nak hívott a fejfedőjük miatt) egy gyülekezetet alapítottak. Egy gyülekezetet, ami hozzájuk hasonlóan túlcsordult az élettől, Isten szeretetétől és a szolgálattól. Megosztották az evangéliumot a mongolokkal. Alfát tartottak. Tanították a törekvőket, a házasokat, a gyerekeket... A templomudvaron lévő focipályán mindig több tucat kisgyerek tolongott. Árvákat fogadtak be. S a nagy hidegben felállítottak két jurtát az udvaron. Rafael és a koreai pásztor éjszakánként egy rozoga Uazzal járta a várost, hogy összeszedje az öntudatlan részegeket, s megmentse őket a fagyhaláltól. Sose felejtem koreai pásztort, aki TBC-t kapott a hajléktalanoktól, ezért haza kellett mennie kezelésre. Az orvosok azt mondták, minimum fél évig otthon kell maradnia. Három hét múlva újra ott ült UB-ban a konyhaasztalnál. Saját felelősségére. Mert vissza kellett jönnie, várták az elesettek.
A lengyelek.
Szívünkből szerettük őket. Nagyon sokat jelentettek nekünk.
Lala lassan útra kel Mongóliába. A lengyeleket is meglátogatja. Goisa azt írta: "gyere hozzánk, lakjál nálunk... azon a héten fog megszületni a kisbabánk!" Milyen különös! Hat év telt el. Zbiseknek azóta nem született kistestvére - csak olyanok, akik egyenest a Mennyei Atya karjába mentek. Persze Goisa és Rafa örökbefogadtak mongol gyermeket. De most, hat év után újabb baba érkezik a családba. És valahogy úgy esett, hogy Lala talán most is ott lehet majd a közelben.

Őriz

Minden hely,
ahol eddig voltam,
őrzi az emlékemet.
Ezért van az,
hogy ha
behunyom a szemem
és rájuk gondolok,
bárhol újra ott tudok lenni.


Kiss Ottó

"Előkerül, ami tovatűnt..."

Pár ezer éve Salamon beszélt ilyenről. Van, hogy "előkerül, ami tovatűnt..."
Mongol utam kapcsán most egyre több dolog kerül elő, ami hat éve, nyolc éve tűnt tova az életünkből. Örülök, hogy újra elmehetek. Mostmár nem az idegenbe, hanem kicsit haza. Amikor hat éve eljöttem, a gyülekezet kikísért a reptérre, s most ott fognak várni majd. Még pont egy hét van az indulásig, de már szinte teljesen be vannak táblázva a UB-ban tölött napjaim. Találkozhatom a gyülekezettel. Esténként az összes házicsoporttal. Az ifjúsági gyülekzettel, a pásztorkörrel. Eredetileg a mostani út fő célja Zoliék és a möröniek meglátogatása. Persze reméltem, hogy majd találkozom fenn a régi ismerősökkel, láthatom a gyülekezetet, barátokat. De nem számítottam rá, hogy a két hét tele lesz szolgálatokkal is.
Most izgalmas időket élünk, mert próbáljuk beszerezni és mérlegelni (szó szerint), hogy mit tudunk kivinni a Zoliéknak. Megnyugtató az a dolog is, hogy itthon a gyülekezet közben imádkozik és böjtöl majd értem. Mert pont a "szörnyű kilnec" kellős közepére érkezem majd.Ugyanis kilenc héten keresztül a napi átlaghőmérséklet -25 és 30 fok köré esik. Itthon "farkasordító hidegnek" mondanánk, a mongolok úgy fogalmaznak, hogy "az öreg ökör szarva is letörik", olyan hideg van. Minden onnan érkező levélben figylemeztetnek, hogy nagyon hideg van. Tegnap éjjel Ulánbátorban pl. -35 fok volt, vidéken -40. Így melegen ajánlott, hogy az embernek legyen egy kis imatámogatása, ha kimegy a hidegbe :)
Lehetőségeimhez képest, szeretnék majd itt a blogon is jelentkezni a kinti napok alatt, és köszönök minden támogatást.
Bajerte, viszlát! Lajos

Indulás

Klassz kis szünetünk volt. Sok-sok együtt tölött idő. Köztük pár szabad, program nélküli nap. Ezek után nem egyszerű visszazökkenni a mindennapok feladatai közé. Sötétben kibotorkálni a konyhába. Odakozmálni a reggeli tejbegrízt. Motiválni magad és a rád bízottakat. Elindulni a hideg, szürke, januári hétfőbe. Csöppet sem felemelő.
Ilyen reggeleken óriási áldás, ha az ember társa kézen fogja és kikíséri őt a buszmegállóba, s ezzel az egyszerű gesztussal megszépíti a hétköznapokba visszavezető út első - és egyben legnehezebb - métereit. Hogy aztán a buszon is "véletlenül" mellé sodródjon valaki a gyüliből, akivel észrevétlenül átbeszélgeti az utazás perceit. Már csak egy rövid séta a hideg budai utcán, pár lépcső, s a barátságos, meleg irodában köszöntheti barátait, testvéreit, munkatársait. "Boldog új évet!" "Áldott új évet!" És elkezdődött az év.
Hazafelé talán kicsit fáradtabb, mint máskor. De valahogy így vannak ezzel a többi családtagok is. Még lassabban "születik" a fogalmazás. Másoknál - jó esetben - nincs is annyi lecke, feladat, elintéznivaló, mint máskor. Ám estefelé már időben előkerülnek a pizsamák, mert holnap... folytatódnak a hétköznapok.

Szülőnek lenni...

... a legnagyobb kihívás, a legnehezebb és legfelelősségteljesebb feladat, amivel ezeddigi életemben találkoztam. Mindig is arra vágytam, hogy anyukája lehessek majd egy-két... kisgyereknek. Anyuék a tudói, hogy mackócsaládommal napokat, heteket, éveket elvoltam. Most ámulattal figyelem Illést, amikor betakargatja, megeteti cicáit: Pandát és Laposkát, s a fülükbe súgja: "Nyugi, itt van az apukátok!". Még sose láttam kisfiút apukázni.

Szülőnek lenni nem könnyű. Akkor se, ha a kisbabád miatt nincsenek nappalaid, se éjszakáid. Ha folyton rajtad lóg, mert mindenben tőled függ. Akkor se, ha nagyobb, s már mindenről saját véleménye van, amit időnként azért össze kell egyeztessen a tiéddel.

Szülőnek lenni nem könnyű, és nem is megy túl jól nekem. Pedig a legjobbat szeretném nekik adni, mert ebben a földi viszonylatban tényleg nincs fontosabb, mint az ő jólétük, életük, sorsuk. S tudom, hogy ha valamiért felelős leszek majd Isten előtt, akkor az leginkább az lesz, hogy mennyire tudtam eszköz lenni abban, hogy azokká váljanak, akiknek Isten őket szánta. Időnként félelmetes ez a felelősség! Hogy azzal amit teszek, mondok, ahogy dolgokra reagálok ( ó, jaaaajjj!)- mindennel vetek az életükbe. Nem csak a tudatosan elvetett jó magokkal, sajnos az akaratomon kívül elvetett rosszakkal is. És valljuk be, otthon, a túlterhelt hétköznapokban sajnos jóval több az ösztönös, mint a tudatos ténykedés.

Ma megint kudarcot vallottam. Olyan egyszerű dolgok fognak ki rajtam, mint egy pár csizma megvásárlása. Mert hiába is köröztünk órákat az üzletekben, végül csak nem sikerült a mindenkinek megfelelő megoldást megtalálnunk, s persze megint képtelen voltam ezt normálisan lereagálni.

Szülőnek lenni egyáltalán nem egyszerű, mégis nagyszerű. Néha csak nézi őket az ember, és amilyen érzelgős - elsírja magát örömében. Máskor meg rácsodálkozik, ahogy egy piciből előbújik egy önálló személyiség. Megosztja gondolatait a világról, s te rádöbbensz, hogy "nahát, neki már saját véleménye van!" Hozzád fordul kérdéseivel - ahogy tegnap Illés arról faggatta a Lalát, hogyan is kell majd munkába állnia. S megszépíti az ember életét csupán csak azzal, hogy létezik, hogy van, hogy hozzá tartozik.

Újév: "Újat cselekszem"

Lala ma reggeli üzenete az Ézs. 43: 18-19. volt:
"Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket."

Isten újat készít.Nem tárja fel annak minden részletét. Hit által kell elindulnunk az újban. De azért ad néhány támpontot. Első tanácsa: ne a múlton tűnődjünk... Mert az új, nem fér bele a régi tpasztalatokba. Azért új, mert nem régi. Induljunk el és legyünk hűségesek! Lezsenk közben napok, maikor az ember azt érzi: "hogy kerültem ide.." Érdekes, hogy nem az oázisba, az édenkertbe küld, amikor az újról beszél. Olyanokat említ, mint sivatag, puszta, s ezek nem túl lelkesítők. A kihívásokat szeretők gyakran lelkesek, ha az újról hallanak. De pár nap után már az új se biztos, hogy olyan "izgi". Az újhoz kitartás és hűség kell. Hogy akkor se add fel, amikor már szikkasztó a sivatag. Mert az Isten, Isten. A mi világunk arra képes, hogy egy élő vízből halottat, pusztát csináljon, de hogy a sivatag közepén a semmmiből folyót fakasszon... erre Isten képes egyedül. Arra hív, hogy rajtunk keresztül árassza el a világot az élő víznek folyamaival. Így nem csoda, hogy a sivatagos, puszta helyekre küld, hisz az életre leginkább ott van szükség.
Amikor a jövőről beszél, azzal egy cölöpöt ver le, melyre egy hidat épít, amin hit által kell elindulnod. Ígérete egy biztos cölöp a mában, az a pont, ahonnan elindulhatsz, ha hittel reagálsz szavára.