Míg apa Ulánbátorban a mínuszokkal küzd, mi, a hátrahagyott maradék itthon a jó meleg szobában a bacilusokkal vívunk közelharcot. Változó intenzitással változó felállásban, de nagyjából mindenki lebetegedett, így ma itthon is maradt.
Hétvégénk is esemény-teljes volt. Nekem itt van ugye Haiti. Borinak a Kresz vizsga. Sára szombaton síelni volt Eplényben. Ez utóbbi úgy esett, hogy hónapokkal ezelőtt beszereztünk síléceket, mondván mi majd JÁRUNK síelni. (Az Illését ha látnátok - annyira cuki!)Aztán vagy hó nem volt, vagy időnk. A síelés elmaradt. Szombaton viszont Sárát elvitte az egyik család Eplénybe. Életében először. Rettenetesen élvezte - amit előre lehetett sejteni.
Illés beteg lett. Tegnap már a Sára is. Este pedig nekem is felment a lázam.
Éjfél körül még sms-t váltottunk a UB-ban ébredező apával. Akitől megtudtam, hogy tegnap -többek között- egy rőfös boltban is hirdetett igét. Az 50 jelenlévő előtt a megbocsátásról beszélt. Ma reggel pedig 50 orvost bátorított. Amikor ezeket hallom, arra gondolok, hogy nem hiába nélkülözzük őt. Másoknak áldás, hogy ott lehet.
Éjjel aztán az Illés hánykolódni kezdett. Órákon át. Hajnalodott, mire elaludt a kanapén. Ám ekkor Bálint költözött be a lakás legkisebb helyiségébe. Kicsit később azonban benézett egy testvérnő, aki hallotta, hogy lebetegedtünk és segített elmenni a boltba, a kutyához, ebédet főzni, a gyerekeket ápolni.
Annyira jó, hogy Isten mindig ismeri a szükségeinket, s betölti azokat. Épp a megfelelő időben. Sőt arra is gondja van, hogy amikor leginkább szükségünk van rá, érezzük és lássuk meg az ő szeretetét. Például egy csodaszép karkötő vagy egy doboz sütemény formájában.
S közben rám talált egy unokatestvérem, akivel kb. 25 éve nem találkoztam. Hallott itt-ott az elmúlt napokban és megkeresett. Ez is egy különleges áldás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése