Újra itthon!

" Szájn bájn ó! "

Tegnap délben hazaéekeztem. Nagyon nehéz, de egyben csodálatos 17 nap van mögöttem. Nagyon izgalmas volt, ahogy már beértünk a reptéri fogadó-folyósóhoz, várva, hogy kiléphessünk a gépből. Tudtam, hogy még 10 perc és találkozhatunk a családdal.
Nagyon aranyosak voltak, ahogy röpültek a gyerkőcök a fotocellás ajtó elé. Megálltunk egy " díszebédre" a mekinél, majd anya irodájánál, s irány haza. végre egy jó forró fürdő, meleg MAGYAR! ebéd, s eljött végre a titokzatos ajándék átadás.

Délután igyekeztem nem elaludni, hogy az időeltolódás miatti "jetleg" mielőbb lezajlódjon. Délután Szilvivel elszaladtunk néhány dolgot vásárolni, majd este 9!!! kor ágybazuhantam. 8-kor keltem, ami engem is meglepett, mert reggel 4-óra érzésem volt. Reggeli a jó meleg lakásban, részletes beszámoló és kérdezz-felelek a mongol gyüliről, Zoliról, Noncsiról, időjárásról,mongol lovakról stb...

Tegnap már egy temetési szertartást kellett leegyeztetnem, úgyhogy lassan visszalopakodik közénk a mindennapi élet.

A repülő út 28-óra volt, ebből 7-et Pekingben vártam. Rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a hosszú várakozás. Valahogy van ideje az embernek átélni a változást, visszagondolni az elmúlt napokra, és az emlékek tégelyét szépen óvatosan lezárni, s ha majd kell, elővenni, frissen használva örülni meindannak, ami most még érzelmileg vegyes: Nehéz eljönni, de jó itthon lenni!

Zoli, Noncsi, Simon, Lázár és Jázmin. Egy szuper csapat a távoli Belső-Ázsiában. Köszönöm, ha imádkoztok értünk! A helyi gyülekezetben szolgálnak, Zoli zenével és zenetanítással, Noncsi az anyukák szolgálata mellett nyelvet tanul, és előkészíti az ottani mozgássérült gyerkőcök közötti munkát.
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy egy hetet velük lehettem, együtt kelhettünk, ehettünk, nevethettünk,és dolgozhattunk, vagy éppen a kútra mentünk vízért...
A második hetet fent a fővárosban, az Immánuel gyülekezetben töltöttem. Egy lakótelepi lakást béreltem, ahol nem volt túl meleg, de a vidéki út után a 16 fokos meleg lakásnak is nagyon örültem. Itt annyira gazdag volt a programom, hogy csak aludni jártam haza. Az elmúlt 6 évben nagyon sokat fejlődött a gyülekezet. Sokan vezetőkké, szolgálókká váltak, vagy éppen házicsoportot vezetnek.

Köszönök minden a adományt, ajándékot, amit kivihettem, vagy a kint tartozkodásom alatti ima-böjt támogatók szolgáltak felém.

Február 7-én, vasárnap, a gyülekezetünk délelőtti istentisztelete utáni közös ebédet követően tartok egy képes beszámolót az útról. Kb. 13:30-14:30 ig.
Jó az Úr és jó dolgokat tesz!