Szülőnek lenni...

... a legnagyobb kihívás, a legnehezebb és legfelelősségteljesebb feladat, amivel ezeddigi életemben találkoztam. Mindig is arra vágytam, hogy anyukája lehessek majd egy-két... kisgyereknek. Anyuék a tudói, hogy mackócsaládommal napokat, heteket, éveket elvoltam. Most ámulattal figyelem Illést, amikor betakargatja, megeteti cicáit: Pandát és Laposkát, s a fülükbe súgja: "Nyugi, itt van az apukátok!". Még sose láttam kisfiút apukázni.

Szülőnek lenni nem könnyű. Akkor se, ha a kisbabád miatt nincsenek nappalaid, se éjszakáid. Ha folyton rajtad lóg, mert mindenben tőled függ. Akkor se, ha nagyobb, s már mindenről saját véleménye van, amit időnként azért össze kell egyeztessen a tiéddel.

Szülőnek lenni nem könnyű, és nem is megy túl jól nekem. Pedig a legjobbat szeretném nekik adni, mert ebben a földi viszonylatban tényleg nincs fontosabb, mint az ő jólétük, életük, sorsuk. S tudom, hogy ha valamiért felelős leszek majd Isten előtt, akkor az leginkább az lesz, hogy mennyire tudtam eszköz lenni abban, hogy azokká váljanak, akiknek Isten őket szánta. Időnként félelmetes ez a felelősség! Hogy azzal amit teszek, mondok, ahogy dolgokra reagálok ( ó, jaaaajjj!)- mindennel vetek az életükbe. Nem csak a tudatosan elvetett jó magokkal, sajnos az akaratomon kívül elvetett rosszakkal is. És valljuk be, otthon, a túlterhelt hétköznapokban sajnos jóval több az ösztönös, mint a tudatos ténykedés.

Ma megint kudarcot vallottam. Olyan egyszerű dolgok fognak ki rajtam, mint egy pár csizma megvásárlása. Mert hiába is köröztünk órákat az üzletekben, végül csak nem sikerült a mindenkinek megfelelő megoldást megtalálnunk, s persze megint képtelen voltam ezt normálisan lereagálni.

Szülőnek lenni egyáltalán nem egyszerű, mégis nagyszerű. Néha csak nézi őket az ember, és amilyen érzelgős - elsírja magát örömében. Máskor meg rácsodálkozik, ahogy egy piciből előbújik egy önálló személyiség. Megosztja gondolatait a világról, s te rádöbbensz, hogy "nahát, neki már saját véleménye van!" Hozzád fordul kérdéseivel - ahogy tegnap Illés arról faggatta a Lalát, hogyan is kell majd munkába állnia. S megszépíti az ember életét csupán csak azzal, hogy létezik, hogy van, hogy hozzá tartozik.