Klassz kis szünetünk volt. Sok-sok együtt tölött idő. Köztük pár szabad, program nélküli nap. Ezek után nem egyszerű visszazökkenni a mindennapok feladatai közé. Sötétben kibotorkálni a konyhába. Odakozmálni a reggeli tejbegrízt. Motiválni magad és a rád bízottakat. Elindulni a hideg, szürke, januári hétfőbe. Csöppet sem felemelő.
Ilyen reggeleken óriási áldás, ha az ember társa kézen fogja és kikíséri őt a buszmegállóba, s ezzel az egyszerű gesztussal megszépíti a hétköznapokba visszavezető út első - és egyben legnehezebb - métereit. Hogy aztán a buszon is "véletlenül" mellé sodródjon valaki a gyüliből, akivel észrevétlenül átbeszélgeti az utazás perceit. Már csak egy rövid séta a hideg budai utcán, pár lépcső, s a barátságos, meleg irodában köszöntheti barátait, testvéreit, munkatársait. "Boldog új évet!" "Áldott új évet!" És elkezdődött az év.
Hazafelé talán kicsit fáradtabb, mint máskor. De valahogy így vannak ezzel a többi családtagok is. Még lassabban "születik" a fogalmazás. Másoknál - jó esetben - nincs is annyi lecke, feladat, elintéznivaló, mint máskor. Ám estefelé már időben előkerülnek a pizsamák, mert holnap... folytatódnak a hétköznapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése