Ebben a pillanatban...

... már csak egy szempillantás választja el a világosságot a sötétségtől. Illés a szomszéd asztalon egy másik gépen játszik, miközben a nagyteremből a "Hatalmas vagy" sorai szűrődnek a konyhába. A lépcsőházban Bius és Sára súrol. Igen, több év, s tán évtized lerakódott piszkát sikálják ki a betonlépcsők apró kis mélyedéseiből. Embertpróbáló feladat, mert több órai küzdelemmel lehet csak 5-6 lépcsőt "kifehéríteni". De ők kitartóan hódítják vissza a szürkeségtől az imaház kitudjahány lépcsőjét. Mindeközben Bálint a Zeneiskolában Zsuzsa néni szolfézsóráján ül és abban reménykedik, hogy győzködése sikerrel járt, s mikor kilép a kapun, ott várja majd anya és Illés. De most családnia kell, mert anya egész nap írt és olvasott és olyan fáradt, hogy most saját kapujáig (persze csak képletesen, hisz ilyne nincs neki) se tudna kivánszorogni. Közben a dicsőtés zaját a fürdőszobai vízcsobogás zaja váltja fel. Vizet cserélni jöttek a leányok. Közben apa egy házicsoporton valahol a közbenjárásról beszél, míg Bori a gitáróráról tart hazafelé a Kával. Ebben a pillanetban.