Páros

Lalával tegnap este Győrben jártunk. A Mekdeszesek meghívására az egyetemen tartottunk előadást párkapcsolati témában. Ezek mindig különleges és izgalmas alkalmak, mert egyrészt nem tudni mennyien,s főleg hogy kik lesznek ott az adott "előadáson". Az előadást tudatosan idézőjeleztem, hisz ha csak 10-20 ember van jelen, inkább szemináriumi, beszélgetős jellegűre alakítjuk az ilyen találkozásokat. A tegnap estét is így terveztük. Meghívónk azt mondta, hogy bár az egyetemtől kért egy előadótermet, várhatóan 10-12 ember lesz jelen, s szerinte többnyire keresztények. Nem így volt. A terem megtelt, s amikor rákérdeztem, kik is jöttek el azt válaszolta: "nem látok ismerős arcokat". Izgalmas volt. Az elmúlt napok fáradtsága után már azzal is bepróbálkoztam délután, hogy inkább otthon maradnék, s most meg hirtelen itt van 70-80 egyetemista, többségük nem ismeri Istent, s beszéljünk nekik a házasságról. Nagyon szeretem ezeket az alkalmakat! Amikor onnan kezdhetem, hogy kiben is hiszek, s hogy miért is gondolkozom így vagy úgy egy témáról. Nagyszerű volt látni a fiatalok nyitottságát, alig hittem, hogy másfél óra alatt senki nem állt fel és nem ment el közben. (ami nem ritka, ha a Biblia értékekről beszélünk) A végén még nyilvános kérdéseik is voltak. S újabb két órán keresztül személyes beszélgetések, kérdések. Wow. Ma reggel értük imádkoztam. Azokért, akik hitem szerint tegnap hallottak valamit az Élő Istenről és a vele való járás áldásairól. Hiszem, hogy Neki terve van velük. És enyém az áldás, hogy a tanúja lehetek.