Bálint rajongása az állatok iránt nem tegnap kezdődött. Kisebb korában szeretetét a szomszéd macskái, az utcán sétáló kutyák és az árokparton sütkérező gyíkokra fókuszálta. Öntudatra ébredésével párhuzamosan feltámadt benne a vágy: egy saját kis állatot szeretne. Így lett gazdája több hörcsögnek, néhány japán fehér-egérnek, két kismacskának, két teknősnek, és előző kutyánknak, Forrestnek is. Sajnos Forrest azonban egy téli reggel végleg elkóborolt. Így hosszú időre üres maradt a kutyalak az udvaron. Pár hétig ugyan úgy tűnt, a Remis lányok két kutyája révén mégis csak került kutya a közelbe. De ez se bizonyult tartósnak.
Bálintunk közben sokat tipródott magában mit is rontott el, mint kutyatulajdonos. Miben kell változzon, egyáltalán jó gazdája lenne-e egy valamikori újabb ebnek. Többször is úgy döntött, talán mégis lemond a kutyáról. De aztán a kutya iránti vágy újra és újra felütötte fejét. Ősszel-télen könnyű volt, mert tavaszra halasztottuk a kérdés eldöntését.
Múlt szombaton aztán újra felmerült a kérdés: legyen-e, s ha igen, milyen kutyája legyen az adott körülmények között Bálint gazdának.
Szombati túránk során, valahol Isztimér fölött a határban, a családi kupaktanács aztán felmászott egy vadlesbe, hogy megvitassuk a kutya-kérdést. Véges bölcsességünk - vagy végtelen bizonytalanságaink miatt végül imádkoztunk, s Istenre bíztuk az ügyet: adjon valahogy világosságot ezügyben.
Nem is sejtettük, hogy a válasz már 24 órán belül megérkezik.
Vasárnap délben a szeretetvendégség alatt egy kutya jött be az udvarba. Bálint és Illés azonnal megszererették a fekete szűrpamacsot.Átmenetileg bevitték a kutyólba és megvárták, hogy apa megtekintse és döntést hozzon az akkor még Bobi névre hallgató kutyus sorsáról.
Apának, anyának és a lányoknak is nagyon megtetszett az eb. De a befogadást egyelőre csak átmenetinek tekintettük.
Apa felhívta a menhelyet és elmondta, hogy találtunk egy fekete törpe snauzert, ilyen és ilyen jellegzetességekkel. A menhelyes néni végül azt mondta, ha nem fogják keresni és szeretnénk, a kutya a miénk lehet.
Közben ismerkedtünk Credóval, aki roppant válogatós volt. Nem kellett neki a kutyakaja, de a legtöbb ember-kaja se. Apa meg is jegyezte, hogy beillik a családba. Credo egyébként egy nagyon jólnevelt kutyus. Parancsra leül vagy feláll, s amikor a fiúk felhozták a lakásba jelezte, hogy le kell mennie. Mivel kisebb testű, idősebb és jóval nyugodtabb, mint Forrest, Bálint egyedül is el tudja vinni sétálni reggelente. S ezt egyelőre hűségesen teszi is. Hatkor felkel, hogy az iskola előtt még a kutyával is sétáljon, s a suliból is oda vezet első útja.
Lassan egy hete, hogy imádkoztunk érte - de még most is nehéz felfogni, milyen különleges módon érkezett a válasz. Egy olyan kutyus személyében, akire gondolni se tudtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése