Már hagyományosnak mondható az a nőnapi vacsora, melyen a gyülekezet nőtagjai az anyaszállón és női szállón élő lányokat, asszonyokat és gyerekeket vendégül látják. Talán minden résztvevő nevében írhatom, hogy nem is lehet ennél szebb formája egy "ünnepnek", hogy megbecsülésünket, tiszteletünket kifejezzük a hölgyek felé.
Ahogy a szolgálók csoportképét nézegettem arra gondoltam, minden arcon ott az a túlcsorduló öröm és szeretet, amit az önzetlen adás, az Ige igazságának betöltése adhat az embernek. Pedig tudom, hogy a szolgálók között is volt, aki már felállni is alig bírt a székről, aki a tűzoltásból szaladt, s mindneki egy egész napos hajtásból érkezett. Mégis áldás volt, hogy részese lehettünk!
Idén a gyerekrészlegben töltöttem az estét. Nem kis kihívás ezeket a nehéz sorsú, ki tudja mi mindent megélt gyermekeket csak egy órán át is lefoglalni. Aznap este sokat gondoltam azokra, akik ebben a szolgálatban állnak. Nap nap után, nem egy órát, de nyolc-tízet próbálják segíteni a csonka "családokat", szeretni a gyermekeket, betölteni szükségeiket. Embertpróbáló küldetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése