Ma autóval közelítettük meg a napi adag kezdetét. Bakonynánán hagytuk a kocsit, s elindultunk a Római fürdő felé. Látványos volt a különbség legutóbbi túrázásunkhoz képest, nemcsak amiatt, hoyg most nem kellett a sarat taposni, de húsz fokban, napfényben, madárdalban araszoltuk végig a mai 9 km-t. Este már szúnyogokkal is találkoztunk.
Római fürdőig elég nagy volt a "forgalom" - ami furcsa volt ahhoz képest, hogy korábban volt olyan is nem egyszer, hogy egész álló nap senkit se láttunk (igaz még mínuszok voltak akkortájt). Mindegy. Lementünk a Római fürdőhöz, ami egy csodás hely a Galyán. Majd vissza a kékre, felmásztunk és leereszkedtünk egy vadalmásnak nevezett helyig. Ahol almákat persze nem, viszont összefüggő hóvirágmezőket leltünk a Galya mellett. Napi harmadik patakátkelésünk után egy tisztáson legkedvesebb túrázós "barátaink" a körbálák tűntek fel. Hát meg is álltunk itt pihenni és kajálni.
Innen a terep nyugost és szép volt. Eddig elfelejtettem mondnai, hogy a kutya is velünk volt. A fiúk szabadon engedték, erre ő: illa berek, nádak erek... futott a kutya, futott az apa, futott a Bálint, de megint csak kegyelem, hogy egy szembejövő túrista-pár "befogta" a drágát. Többet ma el se engedtük.
Jásd. Most csak egy útba eső vizimalmot láttunk, nem kerestük meg azt a klasszat, ahol 4 éve voltunk. Bemásztunk viszont a falu közepébe, hisz a szokásos módon ott volt a kocsmában a pecsét. A "főtéren" egy padon pihiztünk. Aztán irány tovább: Tés.
A terep itt elég "meredek" volt és nem csak átvitt értelemben. Lassan vonszoltuk magunkat felfelé Tésig.
Itt várt Bori és Sári a Kával. Bori elvitte apát Bakonynánára a Fókuszért, miközben mi többiek a tési Erdei Büfé nevezetű vendéglátóipari egység kerti padján dőszöltünk egy-egy kóla és Balaton-szelet társaságában. Bűcsűzóul még elkértük a Kék pecsétet. Így ebből a bakonyi túrából már csak egyetlen szakasz maradt: Zirc és Bakonynána között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése