A vasárnap előtti nap mindig más és más. A mai kicsit mixre sikeredett.
Kora reggel ébredtem, s az első gondolatom az volt, vajon mi lehet a fiúkkal Japánban, mert az éjszaka nem érkezett sms. Pár perc múlva megtudtam, hogy minden ok. Megérkeztek, s a többiekre várakoznak. Így beindult a munka. Hírek, telefonok miegymás. Közben egy előre leegyeztetett Familys interjú miatt Pestre kellett utaznom, s mivel a Bori elvitte a Káát Kehidakustányba, hát irány a buszmegálló.
A busz jó választás volt, mert épp volt rajta wifi, így simán folytathattam a dolgaimat. Közben a nagy rohanásban rájöttem, hogy csak épp a diktafont sikerült otthon hagyni. Ááááá. Mindegy. Ezt is megoldottuk a telefonnal és laptoppal.
A FÉK középiskolásokkal dolgozó munkatársainál jártam, akiket bár csak most ismertem meg, nagyon jót beszélgettünk. Olyan klassz, amikor idegenekkel cserél gondolatokat az ember. Ez mindig valahogy felfrissít, új gondolatokat indít el bennem is. Másrészt gyakran egy-egy elejtett mondat segít abban, hogy amit magam is érzek, keresgélek, az egésszé álljon össze.
Vissza a Bocskaira csak 5 perc séta volt a Feneketlen-tó mellett. De szembejött a tavasz, így ez az 5 perc is sokat jelentett.
A hazabusz fullon volt, de kedves vezető bácsi felajánlotta, hogy üljek a lehajtós idegenvezetős székre. Aztán jókat nevettünk, mert a buszt egyre gyakrabban letiltotta a műholdas lopásgátló rendszer. Ilyenkor a busz fordulatszámát először minimalizálta a cucc, majd le is kellett állni és újra indítani az egészet. Szóval kicsit döcögősen, de visszaérkeztem a buszpu.-ra, aholis már várt rám a család és Sára tortája. Velencére mentünk a mamához és papához, hogy a család együtt ünnepelje meg Sára 16! szülinapját. Mert ma 16 éves lett a kicsi! lányunk!
Mama a legfinomabb ebéddel várt, majd sokat beszélgettünk, s a szomszédba is átlátogattunk.
A velencei látogatásból persze az lett, hogy ott maradt az első alkuk után a Bálint, további tárgyalásokat követően meg a 16 éves is. Ő aztán gyorsan eltávozott a velencei ifire. Illés meg végigduzzogta a hazautat.
Itthon megfőztem a holnapi kaja felét, közben Isi a remisekkel játszott az udvaron. Apa a vasárnapi napra készült.
Mivel családunk megfeleződött, így mondanom se kell, hogy Illés már bejeletkezett hozzánk aludni. Lassan el is tesszük magunkat holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése