VV

A való világban, mármint a miénkben, mert a tévésről - szerencsére - fogalmam sincs. Szóval a mi kis való világunkban is történnek a dolgok.
Ebben a bejegyzésben épp két v-s eseményt örökítenék meg, így lett hát a címe vv.
Bori általában késve indul a gimibe, de szerda reggel el se indult. Ugyanis üzenetet kapott, hogy betörtek a Vasváriba, s annyira feldúltak mindent, hogy egész napos helyszínelés várható. Szegény Vasvári eddig se volt anyagilag eleresztve, mondhatni az önkormányzat mostoha gyermeke, most azonban elvittek mindent, mi mozdítható. A sulis hétre félretett pénzt, a ballagási pénzeket, mindent. Jó volt látni pénteken, hogy a diákok összefogtak, s gyűjtést szerveztek. Sőt a Kodályosok is értük énekeltek a Pláza előtt. Bori is kinn járt délután egy tálca sütivel a DÖK-ösöknél.
Családunk férfitagjai viszont a Vidi-meccsen jártak péntek este. Kb. két éve ígérgetem az Illésnek, hogy egyszer kiviszem majd a Sóstói stadionba. Most jött el a napja, de sajnos nélkülem. Viszont nagyszerű volt, hogy családunk férfi tagjai három generációra terjedően együtt nézték meg, ahogy a Vidi legyőzte a Lokit. A fiúk nagyon várták már az estét. Egész délután szakadt az eső, így csak az imádság maradt, hogy szét ne ázzanak a meccs alatt. A fiúk mesélték, hogy épp a meccs előtt elállt az eső. Csak a hideg maradt. No meg a sok élmény. Egész este lelkesen mesélték a részleteket, s még aznap este felkerültek a falra a frissen szerzett poszterek is.
A két epizód viszont ott találkozik, hogy a Videoton vezetése az aznap esti bevétel tizedét a kirabolt Vasvárinak adományozta.