Ma

Ma megint nem tétlenekdtünk. Iskolai ünnepélyek. Kokárdák. Ünneplő ruhák. Egész estés elfoglaltság, mire mindenkire akad megfelelő méretű ing, nadrág, fekete cipő - főleg ha hónapok óta nem volt szükség rájuk. Még szerencse, hogy a kokárdákat pár éve egy kis jól bevált helyre gyűjtjük. Így azóta legalább megszűntek az ünnepnap reggeli ámokfutások a kokárdákért. Szóval miután az este minden érintett az ágya mellett tudta a kikészített ünneplőket, reggel már gyerekjáték volt az indulás. Apa fél héttől az irodában volt, így anyával ment ma az Isi az isibe. Anya onnan dolgozóba távozott, apának pedig délelőtt nyugdíjas alkalma volt. Miután a fiúk hazatértek, kocsiba ültek és feljöttek Pestre. Itt begyűjtötték először anyát, majd a Borit a koliból. Az egyesült család pedig meglátogatta mamit a kórházban, ahol a papival is találkozott. Innen is hazafelé még egy Ikea látogatás és vacsora is belefért a napba. Itthon végül Sára a fiúkkal Szilajt nézett, míg Bori az Imiék koncertjére távozott. Apa és anya összepakolta holnapra a hátizsákokat, majd a hátára kapta őket és nekivágott az Öreghegynek. Sikerült még letudni egy 10 km-es távot is.

Reggel újra útra kelünk. A Bakonyba, Vinyére megyünk az ifivel egy háromnapos tizedesképzőre. Izsák életét fogjuk tanulmányozni - de ezt ők még nem tudják.