Nyolc hónapja ismertem meg Byront. A szabadságról visszatérve egy fekete szőrpamacs fogadott az irodában. Akkortájt még Timi, a "nevelőanyukája" egy szatyorban, a hóna alatt utaztatta reggelenként a dolgozóba. Azóta rengeteg minden történt Byronnal, akinek kalandos életét nyomon is követhetitek a http://kutyakuldetessel.blog.hu/ weboldalon. Byron vakvezető lesz, s mivel a Timi szeretett volna tenni valamit egy látássérült emberért, hát befogadta Byront, a leendő "szemet" 10 hónapra, mielőtt a kiképzőhöz kerülne.
Az apró szőrcsomóból elég gyorsan lett kiskutya, akivel végigcsináltunk egy teljes cipősdobozos szezont. Járt velünk a gyűjtőpontokon, a raktárakban, az osztásoknál. Még riport is készült róla a Kossuth Rádió Ózon című másorában. Az e heti Blikk Nőkben szintén róla szól egy írás. Byron villámgyorsan felcseperedett. Eredetileg május közepén kellett volna búcsút intenie a Timiéknek, de a héten hirtelen adódott egy épp neki való feladat. Valahol Salgótarjában él egy fiú, aki nemsokára véglegesen elveszíti a látását. Nem egyszerű napokat él. Szülei és a vakvezető kutyákat képező alapítvány úgy gondolták, Byron szeretete sokat jelenten neki ezekben a nehéz napokban. Így ma délben Byron elkezdi szolgálatát. Mi pedig búcsút intünk neki: " Viszlát Byron, légy áldás!" Köszönjük, hogy nyolc hónapra megismerhettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése