Illés öttusázik

Illés fiúnk sportot váltott. Az elmúlt másfél évét a foci bűvölete határozta meg. Vidi. Barca. Gombfoci. Teremfoci. Focis kártyák. Focis táska. Focis toll. Foci, foci, foci... A nagy álma, hogy szeptembertől a Vidi gyerekcsapatában játsszon valahogy mégse jött össze. Aztán egy hete az iskolai úszás után odalépett hozzá egy öttusaedző, s egy papírt nyomott a kezébe. Meghívást az Alba Volán kis öttusázói közé. Az edzők végigjárták az iskolákat, úszó csoportokat, s kiválasztottak a városból 40 gyereket, akiknek felajánlották a lehetőséget, hogy elkezdjék az öttusával való ismerkedést.

Hétfőn volt az első szülői értekezlet. Tegnap este pedig az első úszóedzés, ahol végül 17 kisgyerek állt a medence szélén, s figyelte áhítattal Gábor bácsi szavait. A következő percben a medencében rótták már a hosszakat a kis úszó palánták. Hihetetlen volt látni, hogy húsz perc után úgy mozgott a csapat, mintha legalábbis fél vagy egy éve együtt edzenének. Fél kilenc lett, mire haza értünk. Hát nem igazán kellett altatgatni tegnap a fiút! Egyenlőre heti három estét töltünk majd az uszodában. Tavasszal jönnek majd a futóedzések is. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, s nem lesz mindig ilyen lelkes a fiúnk, mégis örülök, hogy belevágtunk. A csípős őszi estébe kilépve eszembe jutott egy tanítványom, aki minden reggel az óra vége felé botorkált be a tanterembe. Általában az uszodából érkezett, s mire leült a padban, már mögötte volt napi 2-3 óra edzés. Öttusázott. Magyart tanítottam a lánynak, akivel ma egy gyülekezetbe járunk. Rita azóta abbahagyta az öttusázást,  korábbi edzőtársa, Gábor ma utánpótlás-edző, tegnaptól Illés edzője is.