Délelőtt Illéssel a Pláza könyvesboltban jártunk. Ugyanis egy focis gyerekregény-folyam kapcsán úgy tűnik a fiú is rákapott az olvasásra.Alkut kötöttünk, hogy amint kiolvassa az egyiket, újra ellátogatunk az Alexandrába, s már kezdheti is a következőt. Bevallom, fájó szívvel adok ki kétezer kemény forintot egy egyszer használatos, irodalmilag kétségtelenül csekély értékű könyvért, amikor mennyi minden kincset vehetne ott magához az ember! - de ha másképp gondolom, ( tekintettel arra, hogy a fociregényfolyam tizenhárom! kötetes) huszonötezer forint nem nagy befektetés, ha az ember gyereke ezáltal lelkes olvasóvá válik. Szóval ilyen hátsó szándékkal gyarapítom én Matyi Dezső vagyonát! Visszatérve a Plázabeli, s a könyvesboltbeli látogatásunkra, be kell valljam az időjárással együtt én is kicsit elszontyolodtam, mert olyan sok szép könyv, s jó pár szükségesen beszerzendő téli ez+az láttán elkezdett növekedni bennem az abbéli aggodalom, hogy hiába várom a következő meg az azt követő hónapot, amilyen nagy a család képtelen leszek beszerezni mindenkinek minden szerintem vagy szerintük szükséges cuccot télire. ( Ami tuti nem igaz, mert még sose fordult elő, mióta család a család. De hát a negatív érzések általában nem az igazságból táplálkoznak! ). Ja, és magamat is sajnáltam, hogy a könyvesboltban többnyire csak körbenézhetek...
Délután Illés eljutott az új könyv feléig, s megkérdezte, hogy ha ma este befejezi, holnap megkaphatja-e a következő részt. ( Minő pech, a ma beszerzett példány egy gyengébb eresztés, csak 120 oldalas az előző 180-assal szemben!) "Erre most legalább egy hetet várnod kell majd." - válaszoltam. Ahogy így a következő napok olvasmányairól diskurálgattunk Borinak eszébe ötlött, hogy el kellene ugornia a megyeibe - beszerezni még egy-két kötelezőt. A fiúknak is felajánlotta, hogy vele tarthatnak. Igaz, az olvasójegyek (reméljük) apa pénztárcájában épp a szomszédos Románia területén tartózkodtak ezidő szerint, a fiúk mégis elkísérték nővérüket a könyvtárba. Hazafelé beugrottak a gyerekkönyvtárba is, s Bori kölcsönzött is nekik ezt-azt. És láss csodát, a könyvtárban is megvolt a fent említett remek gyerekregény-sereg! Illés hóna alatt a két következő kötettel boldogan viharzott haza . Aztán két takaró, egy zacskó chips és három könyv társaságában levonultak hármasban a pincebeli sarokba olvasni, s én olyan, de olyan boldogan és hálásan vasalgattam a konyhában, mert mintha csak gyerekkori vágyálmaimat láttam volna megelevenedni: az enyémek olvasnak, olvasnak és olvasnak. A vasalás egyébként is jót szokott tenni az elégedetlenkedéseimnek, mert ilyenkor újra és újra hálát adok minden ruhadarabért, amit kaptunk.És rácsodálkozom, hogy is tette, teszi ezt velünk az Isten évtizedek óta, hogy egyre többen, egyre nagyobbak vagyunk, s egyre gazdagabban viseli gondunkat.
Elégedetlenség és hála. Vágyak és öröm. Tipikus sztereó - ahogy a vasalás közben hallgatott új Ákos album egyik nótája mondja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése