Az öregségről

"Az öregség misztérium, hisz nem tudjuk mivel jár, hogyan zajlik le, meddig tart majd" - mondja Nemes Ödön Párbeszéd az öregségről című könyvében.
A könyvet az elmúlt hetekben olvastam, és sok-sok érdekes, hasznos gondolatot kaptam belőle.
Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy miért is olvasok ilyeneket. Talán azért, hogy legyen valamiféle elképzelésem az idősebb testvérek életéről, problémáiról, az őket érő kihívásokról. Talán azért a mélységes mély bölcsességért, ami egy kilencvenhez közeli keresztény leghétköznapibb gondolataiból is váratlanul a felszínre tör. Talán, hogy ne érjen majd váratlanul az öregség - feltéve ha részem lesz benne.
Az elmúlt 3-4 évem különleges áldása, hogy jóval közelebb élhetek idősekhez. Már a gondolat is békességgel tölt el. Biztonságot ad a tudat, hogy a gyülekezetben lévő idősebb barátaim, testvéreim szeretnek, imádkoznak értem, gondolnak és odafigyelnek rám. Figyelmeztetnek, ha kell. Ez áldás. Nagyon nagy áldás. Olyanokkal lenni körbevéve, akik érettebbek, tapasztaltabb, bölcsebbek.
Talán kicsit jobban értem már az időskor kihívásait. Amikor leszűkül és beszűkül az élet - de kibővül és kitágul az a másik, ami felé tartunk. Sok sallang lehullik és maradnak a fontos, az igazán értékes dolgok.
Ez valóban egy misztérium. Életünk legtöbb kihívásával úgy nézünk szembe, hogy ott vannak közvetlenül előttünk azok, akik már átélték ugyanazt. El tudják mondani, mire is számítsunk, hogyan is készüljünk. (Persze a harc a miénk lesz, de mégis van egy belátható minta, tapasztalat.) Milyen is lesz szülőnek, nagyszülőnek, egyetemistának vagy munkakezdőnek lenni. De az öregségben nincsen minta, nincsenek sablonok. Mindenkinek másképp, máshogyan adatik. Valakinek párosan, másnak talán magányosan. Valakinek aktívan, másnak ágyhoz kötve. Valakinek egészségben, másnak épp a betegségben. Megnyugtató, hogy a közelünkben élőknek bárhogyan is, de mindenképp Istennel, aki eddig is és ezen túl is megőrzi, megtartja, tenyerén hordozza őket - és minket.