Mostanság

Annyiféle dolog történik velünk és körülöttünk, hogy írni se marad időnk mostanság. Kétségtelenül beindult az iskola-óvoda, s lassan hozzászokunk az új napi- hetirendhez.
Illés úszni és focira jár az óvoda mellett, és a héten egyszer sikerült elaludnia a délutáni alvásnál. Van ám új óvó nénije is, aki ellen legalábbis nem tiltakozik. Bálint épp lebetegedőben. Délután már hőemelkedéssel pihizett a kanapén. A sulit egyelőre élvezi és a zenesulit is. Sári Fehérvár és Seregélyes között ingázik. No meg kosarazik. Saját egyesülete mellett hetente egyszer egy NB2-es csapat edzéseire is elkezdett járni. Bori - épp beteg, és épp próbálnak a gyüliben a konfira - a tizenkettedikkel birkózik. Pénteken szülőin voltam, ahol a szalagavatóról meg az egyetemi felvételi jelentkezésekről és az érettségiról beszélgettünk. Olyan furcsa és hihetetlen, hogy most ugyanannak a történetnek egy másik szereplője vagyok. Ugyanazok az események, színhelyek - de a katedra másik oldalán. Júniusban, amikor a Bori angolból érettségizett, akkor is a legtermészetesebb módon kísértem (volna) fel az emeletre, amikor a portás néni rámszólt: "Tanárnő! A szülők nem mehetenek feeel!" Ja! Szülő vagyok. Egy érettségiző gyerek szüleje. És a java még csak ezután következik. Szalagavató. Jelentkezések. Ballagás. Érettségik.
Teganp Őrbottyánban jártunk. Meglátogattuk papit és mamit és felköszöntöttük őket szülinapjaik alkalmából. Az volt a meglepi, hogy Lala ikertesójáék, a Robiék is jöttek, de ők nem szóltak előre. Sajnos a meglepetést lekéstük, pedig állítólag eleinte mamiék nem is hitték, hogy valóban a Robiék azok. Szóval jól elvoltunk egész nap. Még egy nagy-nagy tortát is hoztunk, amit persze az utolsó szeletig felfalt a népes család. Délutánra kiderült, így felgyalogoltunk a Vasútállomásig, meg Laláék régi utcájába. A fiúk tüzet raktak, szalonnát sütöttek, aztán hazaszáguldoztunk.
Ma pedig vasárnap. Azaz gyülekezet. Reggeli istentisztelet. Délelőtti istentisztelet. Délutáni istentisztelet. Mongol beszámoló Hajgatóéktól. Lassan a próba is véget ér, ahogy a hét is, s kezdődik a következő. De nem lenne teljes az eheti megemlékezés, ha nem tennénk említést a gyülekezetbe újonnan érkezett babákról. Abigél szerda éjfélkor, Lázár pedig szombaton éjfélkor született.