Időtlen idők óta nem jártunk színházban. Nem csak mert nincs rá időnk, de a jegypénztárak közelébe se túl gyakran vetődünk mostanság. Időnként hiányzik,s néha gondoltam rá, hogy dejóislenne...
A hétvégén "Az igazság szabaddá tesz" női alkalmunk volt Velencén. Napok óta készülődtünk, imádkoztunk. Azt hiszem minden szolgáló elmúlt hetét kitöltötte a várakozás izgalma és feszültsége. Péntek délelőtt épp az "Identitás" témakör igazságait nézegettem, imádkoztam, mikor is felhívott egy ismerős, hogy lenne-e kedvünk vasárnap este színházba menni. Négy jegyük van, de lebetegedtek.
Csak ámultam és bámultam, hogy Isten mennyire szeret. Épp itt a kis konyhámban azt az igazságot próbálom megérteni mit is jelent, hogy "Isten ismer engem", mikor is közbeszól és azt üzeni: "Igen, ismerlek! Most ebben a pillanatban is tudom, hogy ki is vagy, mi is az, amivel örömöt szerezhetek neked. Nem felejtettelek el! Tudd meg: mem csak a többi nőre, Rád is gondolok!" A legjobbkor érkezett.
Az este aztán megnéztük a Macbethet. (Közben az is kiderült, hogy Lala meg kifejezetten a Macbethet szerette volna látni az idei repertoárból.) Mindkettőnknek nagyon tetszett. A rendezés, a díszletek, a színpadtechnika, a táncok, a zenék. A színészek játéka is sokkal jobb volt, mint áltlában. Lady Bachbethet Tóth Auguszta alakította, aki annak a sárréti gimnáziumnak volt híressé vált tanítványa, ahol évekig magyartanárkodtam. Mindig is szerettem volna látni egyszer a színpadon. Nekem az ő alakítása tetszett a legjobban.
2 megjegyzés:
Képzeld, a Macbeth-et en is úgy láttam, hogy ajándékba kaptam egy jegyet mikor már lemondtam róla. :)
Orsi voltam az előbb! :)
Megjegyzés küldése