OKT: Zirc- Bakonynána

Az első bejárásunk, amit a fiúk nélkül tettünk meg.
A hétfői táv után nem igazán volt kedvük hozzá, hogy kedden is nekivágjunk a Bakonynak. Így kedden kora reggel Lalával kettesben indultunk Zircre. Itt hagytuk a kocsit és elindultunk Bakonynánára. Az első szakasz Nagyesztergárig meredek emelkedő az aszfaltút szélén. Egyetlen szépsége, ahoyg az ember vissznéz a völgyben fekvő városra. A falut elhagyva egy különleges hangulatú, ligetes, zsombékos szakasz következett. Olyan érzésem volt, mintha egy csehovi dráma valamely vidéki kertjében vagy Gogol tájain járnék. Megdöbbentően sokféle csupán a Bakony. Sose gondoltam volna, mielőtt belevágtunk a Kéktúrába - és még csak az első tájegységnél tartunk!
Látszott, hogy ünnepnap van, sokkal többen járták az erdőt, mint a korábbi hetekben. Az előbb említett szakasz után egy major romjai következtek. Már az 1300-as években állt itt egy majorság,a pannonhalmi apátság részeként. De ma már csak a romjait láttuk. A következő szaksz kifejezetten rosszul volt jelelve, de eleinte nem tévdtünk el. Fél egyre kellett Bakonynánára érnünk,akkor indult Zircre vissza a buszunk ( a következő du.5-kor). Kezdő térképészként úyg ítéltük, már több mint a fél távon túl vagyunk, hát felmásztunk egy magaslesbe egy előrehozott ebédre. Jókat beszélgettünk, ami ránk is fért, mert az előző hetekben nagyon kevés időnk maradt kettesben. Kettesben is nagyszerű kéktúrázni! Aztán nekivágtunk a következő szakasznak. Egy idő után Lala felvetette, szerinte itt már jártunk. Később kiderült, hogy a magasles előtti pár száz métert nem a hivatalos jelelésen tettük meg, hanem egy párhuzamos úton. Egy fordulónál viszont visszakanyarodtunk az erdőben haladó eredeti ösvényre, így elvesztegettünk vagy fél órát. A magaslesi sziesztázással együtt az már egy óra, hát össze kellett szednünk magunkat, hogy le nekéssük a buszt. Átkelés a Gaja egyik felső ágán, majd meredek bükkös sunyi kis emelkedőkkel. Fenyvesszélis séta. S egy hosszú, hosszú erdőszéli út, mire végre kiértünk a Bakonynána feletti aszfaltútra, amin már csak kb. másfél km-t kellett gyalogolnunk (lefelé) a faluig. Húsz perccel korábban is érkeztünk, hát letelepedtünk az Afrodité panzió előtt egy padra. Süttettük magunkat a napon, s üdvözöltük a helyi járókelőket. A busszal - Dudaron és Nagyasztergáron át - fél óra alatt a kocsihoz értünk, kettőre már otthon voltunk. Ezzel a távval megvan az első teljes túránk.