Ma

Leszólsz vagy leszólnak?

Reggel azon gondolkodtam, az emberek alapvetően két csoportba tartoznak: akik leszólnak másokat és akiket mások leszólnak.
A leszólósakat azért irígylem, mert ők mindig mindent tudnak. Sose bizonytalanok semmiben. Ők tudják, hogy másoknak mit kellene tenni. Tudják, hogy is lehetne jobbá tenni a világot. Azt is tudják, hogy mit gondol a másik ember! S az a vicces, hogy simán tudnak ex katedra kijelentéseket tenni olyan emberekről is, akikkel lehet hogy életükben nem váltottak két mondatot. Ők tudják, és kész.
Aztán vannak, akiket leszólnak. Mert ugye ezek ahelyett hogy másokkal foglalkoznának, ezek valamit csinálnak. Hoppá! Ezzel már rögtön felületet is adnak a leszólósoknak, hogy meg lehessen ítélni őket. S persze mivel csinálnak valamit, s mivel emberek, hát nem mindig mindent tökéletesen és hibátlanul. S mindjárt itt a következő, a még felháborítóbb dolog: tévednek!,hibáznak! No meg: MÁSKÉPP teszik. Másképp, mint a leszólósok - akik ugye tudják a tutit! Ráadásul ezek a lúzerek, akiket le lehet szólni többnyire tüsténkednek, s csak ritkán merengnek el azon, hogy mit is szólhat ehhez a másik. S valljuk be, ez nagy hátrány! Aztán mikor leszólják őket ( mert ez rendre megesik ezzela fajjal) akkor sincs sok idejük sebeiket nyalogatni - hisz az élet halad, a feladatok nem várnak. Hát ha fáj is, menni kell. Ha tévedtek is, tovább kell lépni.S mivel általában nem csinálnak nagyobb ügyet az őket ért sérelmekből, a leszólósok majd legközelebb is szemrebbenés nélkül leszólják őket, hisz az ilyennek bírnia kell.
Hát ilyen az élet nagy leszólós körforgása! A játszmából senki se maradhat ki: leszól vagy leszólják.

Einstand

Illésünk a múlt héten játszóterezni kezdett. A konyhaablakból rálátni a játszóra, ami az elmúlt években üresen árválkodott - tekintettel a lakótelepen élő idősekre. Az elmúlt időszakban azoban néhány fiatal házaspár is a szomszédba költözött, így tavasszal benépesedett a játszó. Isi sokáig csak szemezett a szomszédban hangoskodó csemetékkel.Később bicajával arra-arra kerekezett, ha nyitva volt hátul a nagykapu. Aztán - mivel az egyik család kisfiait már ismeri a gyülekezetből - megállt beszélgetni is. Majd kérte, hogy had játsszon kicsit a gyerekekkel. Jól érezte megát, s egyre jobban belemelegedett a közösségbe. Alig várta már a délutánokat, hogy szaladhasson játszani a többiekhez. Megkereste a homokozó-játékokat, kivitte a focit is.
Pénteken aztán felzakaltva rohant fel a konyhába. Láttam, hogy valami szokatlan történehetett. Némi faggatózás után kifakadt belőle, hogy a focin vesztek össze a fiúkkal. Mint új gyereket, csúfolni kezdték valami hatalmi harc miatt. Mondtam, nyugodtan sírhat is - hát elpityeredett és közölte, hogy soha többet nem megy a játszóra. Pár perc múlva azt mondta, hogy "ma már nem megyek le hozzájuk". Felmászott a konyhapultra és lekandikált a többiekre, majd közölte "azt hiszem, lemegyek, megnézem őket". Mosolyogva tért vissza - így küzdötte át magát élete első hatalmi forrongásain.

18

Legidősebb gyermekünk tegnap nagykorúvá vált.
Különleges érzés ez egy szülő életében. Tegnap még csak vártunk, mára felnőtt, holnap meg... kirepül a családi fészekből. El se hiszem, hogy ezt leírom. Gondolni is rossz rá. Másrészt áldás, hogy így lehet, hogy felnőhetett.
Tegnap szabadságot vettem ki, hogy itthon lehessek ezen az egyszeri és megismételhetetlen napon. Jól tettem.
Reggel a szüleim látogattak meg. Apunak a kórházban volt jelenése, mert egy műtétje lesz pár hónap múlva, aztán eljöttek a Borit köszönteni. Olyan jó volt, hogy itt töltöttek egy egész fél napot! Sokat beszélgettünk és együtt köszönthettük Borit egy szülinapi rántottsajtos ebéddel.
Szerencsére délután gitárórára kellett mennie, így maradt annyi időnk, hogy Lalával gyors elrohanjunk kaját beszerezni az esti szülinapi meglepi partyra. Némi nehézség adódott. A Duran szendvicsbolt ugyanis bezárt a főutcán, így hirtelenjében át kellett szervezni a terveket. Szendvicsek helyett pizzát rendeltünk hát. A szülinap fél 7-kor kezdődött a Kaffkában. Borit a barátnői hívták el oda, de nem sejtette, hogy többen is lesznek. Bízom benne, hogy minden rendben volt, és sikerült a meglepetés.
Közben megérkeztek Tomáék is - ha nem is Brüsszelből, de Nagytarcsáról. Bálint ugyanis Gergőhöz ment egy-két napra vendégségbe. Bálint már rettenetesen várta őket. Reggel óta. Estefelé egyre kétségbeesettebben kérdezgette: "Ugye jönnek? Ugye jönnek?" Majd átváltott a "szerintem már úgyse jönnek"-be. Nagy örömmel távozott este Gergő barátjával.
Nemsokára megérkezett viszont Sára, majd Bori és Anna-Áron is. Éjfélig beszélgettünk. Majd a nappaliban is folytattuk még vagy másfél órát.
Délután Sára elővette A Füzetét. Kis korukban ugyanis minden gyermekemnek elkezdtem egy füzetet írni az életéről. Jobb időkben egész lelkiismeretesen vezetgettem is még. (főleg a szeghalmi évek alatt :( ) El kell mondjam, nagyszerű így utólag visszaolvasni a dolgokat. Minden szülőtársamnak csak ajánlani tudom, mert felbecsülhetetlen kincs egy ilyen emlékkönyv. Viszont az elmúlt években - és most többről is beszélek - teljesen elmaradt az írás. Az este a Sáráéba írni is kezdtem hát. Ma délelőtt pedig a Bálintén ügyködöm. Nem kis munka - s a legnehezebb, hogy visszaemlékezzen az ember - még jó, hogy itt a blog. Írás közben azonban Illés is előállt azzal, hogy neki is írjak egy füzetet. Illésünknek ugyanis már bele se kezdtem a krónikába. Eddig elfogadta, hogy neki nincs, de tegnap közölte, hogy nem baj, neki úgy is jó, ha most kezdem és csak 6 éves korától fog szólni. Szóval mielőtt bárki is belevágna, mérlegelje a feladat és a felelősség nagyságát.

Ugye tudod?!

Kedves Jézus, ugye tudod, hogy szeretlek? Szeretelek, szeretlek, szeretlek. És kész. Mondanám, hogy teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből, de ha valaki, hát te tudod, hogy ez csak a szándék - mert a szívem sokszor a porhoz tapad, a lelkem megtelik mindenféle salakkal, az elmémben csak te tudod mi minden képes cikázni a másodperc tört része alatt is, az erőmet meg hagyjuk... De bárhogy is: szeretlek! És egyre jobban...
Szeretlek, mert kihez is mehetnék... te vagy Teremtőm, aki - kétség nélkül - akart és formált. Te vagy Megváltóm, aki kivásárolt a hiábavó életemből. Aki vérével fizetett. Aki bevett a Családba! ,hát azóta a világegyetem legjobb családjához tartozom.
Ugye tudod, hogy szeretlek?! Szeretném hogy tudd, hogy lásd, hogy ne csak mondjam, de éljem is. Minden nap, minden órában, minden pillanatban. Általad, érted és veled. Érezni, amit érzel. Szeretni, akit szeretsz. Szólni, akihez szólni akarsz. Így szeretni téged, rajtuk át.
Tudom, hogy tudod. Tudod, mert MINDENT tudsz. Azt is, amit senki más. Amit senki se kérdez, amit magam se tudok. S amit álmodok. Többet is: az időket, az alkalmakat. Hogy mi az, ami hiábavaló, s mi visz az örökkévaló felé.
Tudom, hogy tudod. Tudom, hogy most is itt vagy. Mindig. Nemcsak ha figyelek Rád, akkor is, ha hanyagollak. Tudodm, hogy vársz. Olyankor is, meg odaát is. "...ott leszel, vársz rég." Addig meg... itt szeretnélek szeretni, Téged, Életem Istenét. Az Ábrahám, az Izsák, a Jákób Istenét, A Józsefét és Mózesét, a Józsuéét és Kálebét, az Illését és Elizeusét, a Dávidét... az enyémet.
Szeretlek, mert előbb szerettél, s mert úgy szeretsz, ahogy emberi szeretet szeretni képtelen.
Köszönöm.

Szeretni és szeretve lenni...

Ugye megérted?

Kedves Jézus, ugye megérted, hogy nekünk nincs időnk ilyen ünneplésekre, s különben is ezek csak vallásos formulák, emberi találmányok? Ugye megérted?
Ugye megérted, hogy elfoglaltak vagyunk, és jobb ötleteink is vannak, mint nagypénteken valami halálos eseményre emlékezni, szomorkodni meg ilyenek? Mennyivel jobb ötlet inkább bulizni vagy kirándulni, jólérezni magunkat és egy jót kajálni! Ugye megéted?
Ugye megéted, hogy nem érünk rá húsvét reggel imádkozni, mert az nem része a szokásainknak? S különben is akkor hogyan készülnénk el a húsvéti ebéddel, vasalnánk ki az új ruháinkat a húsvét délelőtti! istentiszteletre (mondtom délelőtti, hisz igazán nem akarhatod, hogy olyan sok időt a gyüelekezetben tötlsünk - a húvéti történetet meg egyébként is ismerjük már!?)! Ugye megérted, hogy a család! A gyerekeink! A közösségünk, az ebédünk! A tojásfestés,a csokinyulak... Ugye megérted?
Jézus, ugye megérted, hogy nincs nekünk időnk ilyen evangélizálásokra meg mindféle gyülekezeti kitalálásokra. Ráadásul mit szenvednénk itt ezekkel, mikor vannak kellemesebb közösséggek, színvonalasabb programok, látványosabb előadások és fogyaszthatóbb tanítások.
Ugye megérted, hogy nem fogjuk az életünket arra pazarolni, hogy találgassuk, hogy is érhetnénk el a hót közömbös szomszédainkat, mikor máshol meg tárt karokkal várnak ránk a jófej barátaink? Ugye te megérted, hogy csak egyszer élünk, hát nem pazarolhatjuk az amúgy is kevés időnket ilyenekre! Ugye megérted, hogy ennyi már nekünk is jár!
És különben is! Ugye te azért haltál meg, hogy nekünk jó legyen? Ugye arról nem feledkeztél meg, hogy mi különleges teremtményeid vagyunk, hivatással és küldetéssel!Fontosak vagyunk, különlegesek és értékesek.
Arra hivattunk el, hogy áldást örököljünk! Érted? Á-L-D-Á-S-T!
Na mármost az áldás, az ugye áldás?
Az áldás az JÓ dolog!
Tehát ha nekünk az kellemetlenségekkel, áldozatokkal, lemondással járna, az ugye nem lehet az áldás?! Azt ugye senki nem várhatja tőlünk, s főleg te nem várod, hisz te olyan megértő vagy - hogy szeressünk olyanokat, akiket nincs kedvünk, hogy hűségesek legyünk olyna időkben, amikor rosszul mennek a dolgok, hogy olyan dolgokat tegyünk, amik nem rólunk szólnak és nem kényelmesek. Ugye nem azért haltál meg, hogy nekünk kellemetlenségeink legyenek?

Jézus, ugye te megérted? Te olyan megértő vagy!

Décroissance

- azaz nemnövekedés.
Erről a témáról szól egy francia professzor nemrég megjelent könyve.
"Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak elment az esze, vagy közgazdász." - mondta a szerző pár napja az MR1 egyik beszélgetésében.
Eszembe jutott az egyik konferencia, ahol épp arról beszélgettünk egy-két éve, mennyire torz is pl. a "fenntartható fejlődés" kifejezés, amivel elvileg ugye épp a takarékosságra, a környezettudatosságra, felelősségteljesebb gondolkodásra próbálják ösztönözni az embert. De milyen érdekes, hogy még ez a kifejezés is azt sugallja, hogy a fejlődés fenntartható, az életszínvonal növekedése nem fog megállni... Akkor egy kutató mesélte, hogy összehasonlították pl. az egyik EU-s környezetvédelmi állásfoglalás szövegét a Magyar Katolikus Püspöki Kar környezetvédelmi körlevelének szövegével - melyik hogyan tárgyalja a környezeti problémákat. Az EU-s szöveg nem említette az "emberiség, ember, felelősség vagy a lelkiismeret szavakat" , míg a szövegben több oldal szólt a fenntartható fejlődésről.
Pedig a tények egyértelműen alátámasztják, hogy ha a fogyasztás mértéke a fejlett világban nem csökken, az emberiség felemészti önmagát. ( a fenti rádióriportban ha jól emlékszem olyan adatok voltak, hogy jelenleg egy ember életéhez 1,8 Ha földterületre van szükség - míg ha a Föld jelenlegi lakosságával elosztjuk a felszínét, akkor max. 1,3-at használhatna egy-egy ember. Azaz már most felemészti az emberiség saját életterét.) S akkor még abba bele se gondol, hogy a planéta nem elhanyagolható részén olyan alacsony az életszínvonal,hogy színvonalnak csak groteszk módon nevezhetnénk , s olyan alapvető dolog hiányoznak az emberi élethez... Ezeken a helyeken elengedhetetlen lenne a fejlődés! Ám globálisan ez csak akkor válna lehetővé, ha a világ gazdagabb része önként és dalolva lemondana saját növekedéséről. Önként választaná a nemnövekedést. Ami ugye elég elképzelhetetlen gondolat egy fogyasztásra trenírozott énközpontú világban!?
Pár hete az egyik reggel épp az M7-esen voltam, amikor Lala felhívott hogy nemsokára utólér. Eszembe jutott, mi értelme van akkor a szelektív szemétgyűjtésnek, a dolgokban való tudatosságnak, ha pl. egy sima hétköznapon egy családból ketten két autóval... De az egyik kolléganőm megnyugtatott: "a legkisebb is számít!" nem leszünk máról holnapra környezettudatosak, de ha csak egy kicsit is kisebb lesz az ökológiai lábnyomunk, már tettünk valamit a világért.
Mostanában ilyeneken -is- gondolkodom.

OKT: Tapolca - Badacsonytördemic

Egy hónapos kihagyás után újra kéktúra! Most egy távolabbi szakaszt céloztunk meg és nem véletlenül. Szülinapi ajándékkén az egész család együtt tette meg az egyik legszebb balatonfelvidéki szakaszt Tapolcától Szigligeten át Badacsonytördemicig.
Autóval érkeztünk Badacsonytördemicre. Innen kemény 125 forintért az egész család átvonatozott Tapolcára, hogy végre fél 12-kor nekivághassunk az aznapi 17 km-nek.
Az első szakasz az út mellett haladt. Ezek a részek a legrosszabbak a kéktúrán. Az autók száguldoznak, az autósok bámulnak, mi meg próbáljuk hamar letudni ezeket a távokat. A Tapolcai-medence látványa viszont határozottan kárpótolta az embert. Körös-körül a tanúhegyek: Csobánc, Badacsony, Szentgyörgy-hegy, Szigliget. A 4-5 km-es aszfaltséta után hatalmas szőlőültetvények között haladt az utunk a Szentgyörgy-hegy felé. Bálint természettanárával találkoztunk, mert ismerősök mindenhol vannak.
Ebédidő lévén úgy döntöttünk, hogy a szőlőskert egy szélvédett szegletében letelepedünk. Kiderült, hogy Lala hatalmas hátizsákja szülinapi meglepit rejt. A család egy különleges pikniket tervezett, s szebb helyet erre nem is találhattak volna, mint a Szentgyörgy-hegy oldalában egy szőlőskert közepén szemben a Csobánccal. A különleges ebéd és pihenés után nekivágtunk a hegyoldalnak. Présházak, pincék és üdülők között araszoltunk felfelé, majd az út az erdőben folytatódott. A bazalthegyen egy lépcsősor vezetett fel a bazaltorgonákhoz. Hihetetlen helyek vannak Magyarországon! Ha jól számolom, a hetedik kéktúrás szakaszunkon vagyunk túl, de nem volt még két egyforma. Egy rövid pihenő után a gyerekek elindultak - elméletileg már lefelé a hegyről, mert eredetileg a csúcsot ma nem terveztük be. Ám kiderült, hogy elvétették a dolgot, a kék háromszögön a csúcs felé vették az irányt. És milyen jól tették! Hirtelen ott volt előttünk a Balaton. Badacsonnnyal, Szigligettel együtt. Valaha egy nyarat itt dolgoztam, éltem a szomszéd hegy lábánál. Munka után éjszaka még átautóztunk Badacsonyra vagy Keszthelyre. Az volt az álmom akkoriban, hogy egyszer lesz itt egy kis présházam, vagy nádfedeles nyaralóm a hegyoldalban a szőlők között. Azóta elsuhant majd negyedszázad, s nem is jártam ezeken a hegyeken. Most meg itt vagyok a legeslegklasszabb családdal, akikről 25 éve még álmodni se mertem... Nagyszerű érzés.
( A hegytetőn egy Vasváris kollégával is összefutottunk, hisz olyan kicsi ez az ország.)
A Szentgyörgy-hegyről lefelé mesebeli nyaralók között vezetett utunk. A következő pihenőt az Oroszlános kút mellett ejtettük meg. Majd leereszkedtünk Hegymagasi felé, ahonnan újra az aszfalút következett. Illésünk ezt már nem nagyon tolerálta. Hát úgy döntöttünk, hogy a legutolsó szigligeti szakaszt most inkább későbbre halasztjuk. Lala és Sára elindult Badacsonytördemicre az autóért, mi pedig felfedeztünk pár körbálát az út mellett, s ott vártuk a felmentő sereget. A szigligeti várhoz most autóval mentünk fel - ezt a részt majd legközelebb pótoljuk. Este hétre estünk haza. Szélfúttan, fáradtan, de - legalábbis én - egy feledhetetlen élménnyel gazdagabban. Köszönöm.

Tavasz

"Szirmokat havaznak a fák..."

Pihenés

Pár napja egy barátunkkal arról beszélgettünk, mennyire fontos is lenne éltünk irányításában a nagyobb önfegyelem pl. a pihenés terén. Mesélte, hogy pár éve hallott egy tanítást a helyes időbeosztásról, s arról milyen hatása van annak, ha az ember nem áll le időben, s nem töltődik fel (folyamatosan alul, minimumon teljesít, s persze észre sem veszi, mert egy idő után ez válik számára természetessé). Akkor két hónapig tudatosan odafigyelt arra, hogy időben leálljon, kellően feltöltődjön... s ez nem várt eredményeket, valóban jobb, minőségibb "teljesítményket" hozott az életében.

A hétvégén a konfliktusokról hallottam egy előadást. A konfliktusok kialakulásában, s a konfliktuskezelésben is központi szerepe van az ember fizikai és lelki kondíciójának. Kimerülten, lemerülten sokkal inkább konfrontálódik, s öszöntösen a "testből" óemberből reagál.
Figyelem magamat, s érdekes látnom, hogy míg pihenten simán átsiklok dolgokon, fáradtan jobban idegesítenek a tévedések, a széthagyott dolgok, a be nem tartott ígéretek, mások gyengeségei. És akkor még nem beszéltem arról, hogy fáradtan mennyit hibázok, mennyivel feledékenyebb vagy ingerültebb vagyok. Szóval pihennem kell, mert csak így tudok Isten dicsőségére élni, s áldássá lenni a környezetem számára. Persze nem mindig adatik idő az ideális pihenésre, de talán azt megtehetem, hogy annak ellenére, hogy éjszakázós típus vagyok, korábban fekszem, vagy a punnyadás helyett sétálok egyet a városban.
Legalábbis szeretném. És a változás pedig elhatározással kezdődik.

Felvétel

Csütörtök reggel kiderült, hogy Isit felvették a matek tagozatos Szigetbe. Annyira boldog volt! El se lehet mondani. S a jó hír a legjobbkor érkezett. A csütörtöki napunk elég tömény volt úgy minden szempontból. Apa Gyulára utazott Geoffékért, akik 5 hétig itt élnek majd. Így, mivel anya is tudta, hogy egy délutáni tárgyalás miatt esélytelen a korai érkezés, anya kora reggel megfőzte az ebédet a gyerekeknek. Apa - ha már Békésben járt - meglátogatta a dédit is Békésen, így neki is korán kellett indulnia. Ezokból az Isi - korcsolya ide vagy oda - nem mehetett tízre az oviba, nyolckor el kellett mennie ( elvileg ) a KISSSScsoportba. Na ettől Isi végképp bepasszolt. Durci, morci, minden volt. Mikoris anyának eszébe jutott, hogy ma lehet megtudni a felvételit... Egyetlen jóhír és az Isit kicserélték. Boldogan száguldozott az oviba, ahol - megint csak egy véletlen! - a csoport lekéste a buszt, a jégpálya foglalt volt, így nem kellett a kicsikhez mennie. Isi csütörtöki napját a felvételi mellett az is megszépítette, hogy anya nagybátyja miután meghallotta, hogy az Isi már ismeri az órát, elrohant a városba és vett neki egy karórát. De nem ám akármilyen órát, egy olyat, ami pontosan úgy néz ki, mint a férfiak komoly karórái! Isi azóta leírhatatlan büszkeséggel viseli a matekos felvételi napján kapott csodaórát, s lelkesen készül a matektagozatra mondván: "miért ne kezdenék valamit az életemmel". Na de csütörtök. Sok-sok történtés. S késő este még mozizás a lányokkal. A Social network megtekintése, ami a Facebook történetéről szól, illetve a legfiatalabb milliárdos, Mark Zuckenberg életéről. Bár kicsit fáradtan, kávés bögrével a kézben ültem be a moziba, cseppet se bántam, hogy kapkodnom kell az olvasással, hogy egyszerre három szálon pörögnek az események, s felébreszt a sztori. Sose érjen véget rosszabbul a nap.