18

Legidősebb gyermekünk tegnap nagykorúvá vált.
Különleges érzés ez egy szülő életében. Tegnap még csak vártunk, mára felnőtt, holnap meg... kirepül a családi fészekből. El se hiszem, hogy ezt leírom. Gondolni is rossz rá. Másrészt áldás, hogy így lehet, hogy felnőhetett.
Tegnap szabadságot vettem ki, hogy itthon lehessek ezen az egyszeri és megismételhetetlen napon. Jól tettem.
Reggel a szüleim látogattak meg. Apunak a kórházban volt jelenése, mert egy műtétje lesz pár hónap múlva, aztán eljöttek a Borit köszönteni. Olyan jó volt, hogy itt töltöttek egy egész fél napot! Sokat beszélgettünk és együtt köszönthettük Borit egy szülinapi rántottsajtos ebéddel.
Szerencsére délután gitárórára kellett mennie, így maradt annyi időnk, hogy Lalával gyors elrohanjunk kaját beszerezni az esti szülinapi meglepi partyra. Némi nehézség adódott. A Duran szendvicsbolt ugyanis bezárt a főutcán, így hirtelenjében át kellett szervezni a terveket. Szendvicsek helyett pizzát rendeltünk hát. A szülinap fél 7-kor kezdődött a Kaffkában. Borit a barátnői hívták el oda, de nem sejtette, hogy többen is lesznek. Bízom benne, hogy minden rendben volt, és sikerült a meglepetés.
Közben megérkeztek Tomáék is - ha nem is Brüsszelből, de Nagytarcsáról. Bálint ugyanis Gergőhöz ment egy-két napra vendégségbe. Bálint már rettenetesen várta őket. Reggel óta. Estefelé egyre kétségbeesettebben kérdezgette: "Ugye jönnek? Ugye jönnek?" Majd átváltott a "szerintem már úgyse jönnek"-be. Nagy örömmel távozott este Gergő barátjával.
Nemsokára megérkezett viszont Sára, majd Bori és Anna-Áron is. Éjfélig beszélgettünk. Majd a nappaliban is folytattuk még vagy másfél órát.
Délután Sára elővette A Füzetét. Kis korukban ugyanis minden gyermekemnek elkezdtem egy füzetet írni az életéről. Jobb időkben egész lelkiismeretesen vezetgettem is még. (főleg a szeghalmi évek alatt :( ) El kell mondjam, nagyszerű így utólag visszaolvasni a dolgokat. Minden szülőtársamnak csak ajánlani tudom, mert felbecsülhetetlen kincs egy ilyen emlékkönyv. Viszont az elmúlt években - és most többről is beszélek - teljesen elmaradt az írás. Az este a Sáráéba írni is kezdtem hát. Ma délelőtt pedig a Bálintén ügyködöm. Nem kis munka - s a legnehezebb, hogy visszaemlékezzen az ember - még jó, hogy itt a blog. Írás közben azonban Illés is előállt azzal, hogy neki is írjak egy füzetet. Illésünknek ugyanis már bele se kezdtem a krónikába. Eddig elfogadta, hogy neki nincs, de tegnap közölte, hogy nem baj, neki úgy is jó, ha most kezdem és csak 6 éves korától fog szólni. Szóval mielőtt bárki is belevágna, mérlegelje a feladat és a felelősség nagyságát.