Illésünk a múlt héten játszóterezni kezdett. A konyhaablakból rálátni a játszóra, ami az elmúlt években üresen árválkodott - tekintettel a lakótelepen élő idősekre. Az elmúlt időszakban azoban néhány fiatal házaspár is a szomszédba költözött, így tavasszal benépesedett a játszó. Isi sokáig csak szemezett a szomszédban hangoskodó csemetékkel.Később bicajával arra-arra kerekezett, ha nyitva volt hátul a nagykapu. Aztán - mivel az egyik család kisfiait már ismeri a gyülekezetből - megállt beszélgetni is. Majd kérte, hogy had játsszon kicsit a gyerekekkel. Jól érezte megát, s egyre jobban belemelegedett a közösségbe. Alig várta már a délutánokat, hogy szaladhasson játszani a többiekhez. Megkereste a homokozó-játékokat, kivitte a focit is.
Pénteken aztán felzakaltva rohant fel a konyhába. Láttam, hogy valami szokatlan történehetett. Némi faggatózás után kifakadt belőle, hogy a focin vesztek össze a fiúkkal. Mint új gyereket, csúfolni kezdték valami hatalmi harc miatt. Mondtam, nyugodtan sírhat is - hát elpityeredett és közölte, hogy soha többet nem megy a játszóra. Pár perc múlva azt mondta, hogy "ma már nem megyek le hozzájuk". Felmászott a konyhapultra és lekandikált a többiekre, majd közölte "azt hiszem, lemegyek, megnézem őket". Mosolyogva tért vissza - így küzdötte át magát élete első hatalmi forrongásain.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése