Kedves Jézus, ugye tudod, hogy szeretlek? Szeretelek, szeretlek, szeretlek. És kész. Mondanám, hogy teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből, de ha valaki, hát te tudod, hogy ez csak a szándék - mert a szívem sokszor a porhoz tapad, a lelkem megtelik mindenféle salakkal, az elmémben csak te tudod mi minden képes cikázni a másodperc tört része alatt is, az erőmet meg hagyjuk... De bárhogy is: szeretlek! És egyre jobban...
Szeretlek, mert kihez is mehetnék... te vagy Teremtőm, aki - kétség nélkül - akart és formált. Te vagy Megváltóm, aki kivásárolt a hiábavó életemből. Aki vérével fizetett. Aki bevett a Családba! ,hát azóta a világegyetem legjobb családjához tartozom.
Ugye tudod, hogy szeretlek?! Szeretném hogy tudd, hogy lásd, hogy ne csak mondjam, de éljem is. Minden nap, minden órában, minden pillanatban. Általad, érted és veled. Érezni, amit érzel. Szeretni, akit szeretsz. Szólni, akihez szólni akarsz. Így szeretni téged, rajtuk át.
Tudom, hogy tudod. Tudod, mert MINDENT tudsz. Azt is, amit senki más. Amit senki se kérdez, amit magam se tudok. S amit álmodok. Többet is: az időket, az alkalmakat. Hogy mi az, ami hiábavaló, s mi visz az örökkévaló felé.
Tudom, hogy tudod. Tudom, hogy most is itt vagy. Mindig. Nemcsak ha figyelek Rád, akkor is, ha hanyagollak. Tudodm, hogy vársz. Olyankor is, meg odaát is. "...ott leszel, vársz rég." Addig meg... itt szeretnélek szeretni, Téged, Életem Istenét. Az Ábrahám, az Izsák, a Jákób Istenét, A Józsefét és Mózesét, a Józsuéét és Kálebét, az Illését és Elizeusét, a Dávidét... az enyémet.
Szeretlek, mert előbb szerettél, s mert úgy szeretsz, ahogy emberi szeretet szeretni képtelen.
Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése