2011. április 10., vasárnap
OKT: Tapolca - Badacsonytördemic
Egy hónapos kihagyás után újra kéktúra! Most egy távolabbi szakaszt céloztunk meg és nem véletlenül. Szülinapi ajándékkén az egész család együtt tette meg az egyik legszebb balatonfelvidéki szakaszt Tapolcától Szigligeten át Badacsonytördemicig.
Autóval érkeztünk Badacsonytördemicre. Innen kemény 125 forintért az egész család átvonatozott Tapolcára, hogy végre fél 12-kor nekivághassunk az aznapi 17 km-nek.
Az első szakasz az út mellett haladt. Ezek a részek a legrosszabbak a kéktúrán. Az autók száguldoznak, az autósok bámulnak, mi meg próbáljuk hamar letudni ezeket a távokat. A Tapolcai-medence látványa viszont határozottan kárpótolta az embert. Körös-körül a tanúhegyek: Csobánc, Badacsony, Szentgyörgy-hegy, Szigliget. A 4-5 km-es aszfaltséta után hatalmas szőlőültetvények között haladt az utunk a Szentgyörgy-hegy felé. Bálint természettanárával találkoztunk, mert ismerősök mindenhol vannak.
Ebédidő lévén úgy döntöttünk, hogy a szőlőskert egy szélvédett szegletében letelepedünk. Kiderült, hogy Lala hatalmas hátizsákja szülinapi meglepit rejt. A család egy különleges pikniket tervezett, s szebb helyet erre nem is találhattak volna, mint a Szentgyörgy-hegy oldalában egy szőlőskert közepén szemben a Csobánccal. A különleges ebéd és pihenés után nekivágtunk a hegyoldalnak. Présházak, pincék és üdülők között araszoltunk felfelé, majd az út az erdőben folytatódott. A bazalthegyen egy lépcsősor vezetett fel a bazaltorgonákhoz. Hihetetlen helyek vannak Magyarországon! Ha jól számolom, a hetedik kéktúrás szakaszunkon vagyunk túl, de nem volt még két egyforma. Egy rövid pihenő után a gyerekek elindultak - elméletileg már lefelé a hegyről, mert eredetileg a csúcsot ma nem terveztük be. Ám kiderült, hogy elvétették a dolgot, a kék háromszögön a csúcs felé vették az irányt. És milyen jól tették! Hirtelen ott volt előttünk a Balaton. Badacsonnnyal, Szigligettel együtt. Valaha egy nyarat itt dolgoztam, éltem a szomszéd hegy lábánál. Munka után éjszaka még átautóztunk Badacsonyra vagy Keszthelyre. Az volt az álmom akkoriban, hogy egyszer lesz itt egy kis présházam, vagy nádfedeles nyaralóm a hegyoldalban a szőlők között. Azóta elsuhant majd negyedszázad, s nem is jártam ezeken a hegyeken. Most meg itt vagyok a legeslegklasszabb családdal, akikről 25 éve még álmodni se mertem... Nagyszerű érzés.
( A hegytetőn egy Vasváris kollégával is összefutottunk, hisz olyan kicsi ez az ország.)
A Szentgyörgy-hegyről lefelé mesebeli nyaralók között vezetett utunk. A következő pihenőt az Oroszlános kút mellett ejtettük meg. Majd leereszkedtünk Hegymagasi felé, ahonnan újra az aszfalút következett. Illésünk ezt már nem nagyon tolerálta. Hát úgy döntöttünk, hogy a legutolsó szigligeti szakaszt most inkább későbbre halasztjuk. Lala és Sára elindult Badacsonytördemicre az autóért, mi pedig felfedeztünk pár körbálát az út mellett, s ott vártuk a felmentő sereget. A szigligeti várhoz most autóval mentünk fel - ezt a részt majd legközelebb pótoljuk. Este hétre estünk haza. Szélfúttan, fáradtan, de - legalábbis én - egy feledhetetlen élménnyel gazdagabban. Köszönöm.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése