Pihenés

Pár napja egy barátunkkal arról beszélgettünk, mennyire fontos is lenne éltünk irányításában a nagyobb önfegyelem pl. a pihenés terén. Mesélte, hogy pár éve hallott egy tanítást a helyes időbeosztásról, s arról milyen hatása van annak, ha az ember nem áll le időben, s nem töltődik fel (folyamatosan alul, minimumon teljesít, s persze észre sem veszi, mert egy idő után ez válik számára természetessé). Akkor két hónapig tudatosan odafigyelt arra, hogy időben leálljon, kellően feltöltődjön... s ez nem várt eredményeket, valóban jobb, minőségibb "teljesítményket" hozott az életében.

A hétvégén a konfliktusokról hallottam egy előadást. A konfliktusok kialakulásában, s a konfliktuskezelésben is központi szerepe van az ember fizikai és lelki kondíciójának. Kimerülten, lemerülten sokkal inkább konfrontálódik, s öszöntösen a "testből" óemberből reagál.
Figyelem magamat, s érdekes látnom, hogy míg pihenten simán átsiklok dolgokon, fáradtan jobban idegesítenek a tévedések, a széthagyott dolgok, a be nem tartott ígéretek, mások gyengeségei. És akkor még nem beszéltem arról, hogy fáradtan mennyit hibázok, mennyivel feledékenyebb vagy ingerültebb vagyok. Szóval pihennem kell, mert csak így tudok Isten dicsőségére élni, s áldássá lenni a környezetem számára. Persze nem mindig adatik idő az ideális pihenésre, de talán azt megtehetem, hogy annak ellenére, hogy éjszakázós típus vagyok, korábban fekszem, vagy a punnyadás helyett sétálok egyet a városban.
Legalábbis szeretném. És a változás pedig elhatározással kezdődik.