- azaz nemnövekedés.
Erről a témáról szól egy francia professzor nemrég megjelent könyve.
"Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak elment az esze, vagy közgazdász." - mondta a szerző pár napja az MR1 egyik beszélgetésében.
Eszembe jutott az egyik konferencia, ahol épp arról beszélgettünk egy-két éve, mennyire torz is pl. a "fenntartható fejlődés" kifejezés, amivel elvileg ugye épp a takarékosságra, a környezettudatosságra, felelősségteljesebb gondolkodásra próbálják ösztönözni az embert. De milyen érdekes, hogy még ez a kifejezés is azt sugallja, hogy a fejlődés fenntartható, az életszínvonal növekedése nem fog megállni... Akkor egy kutató mesélte, hogy összehasonlították pl. az egyik EU-s környezetvédelmi állásfoglalás szövegét a Magyar Katolikus Püspöki Kar környezetvédelmi körlevelének szövegével - melyik hogyan tárgyalja a környezeti problémákat. Az EU-s szöveg nem említette az "emberiség, ember, felelősség vagy a lelkiismeret szavakat" , míg a szövegben több oldal szólt a fenntartható fejlődésről.
Pedig a tények egyértelműen alátámasztják, hogy ha a fogyasztás mértéke a fejlett világban nem csökken, az emberiség felemészti önmagát. ( a fenti rádióriportban ha jól emlékszem olyan adatok voltak, hogy jelenleg egy ember életéhez 1,8 Ha földterületre van szükség - míg ha a Föld jelenlegi lakosságával elosztjuk a felszínét, akkor max. 1,3-at használhatna egy-egy ember. Azaz már most felemészti az emberiség saját életterét.) S akkor még abba bele se gondol, hogy a planéta nem elhanyagolható részén olyan alacsony az életszínvonal,hogy színvonalnak csak groteszk módon nevezhetnénk , s olyan alapvető dolog hiányoznak az emberi élethez... Ezeken a helyeken elengedhetetlen lenne a fejlődés! Ám globálisan ez csak akkor válna lehetővé, ha a világ gazdagabb része önként és dalolva lemondana saját növekedéséről. Önként választaná a nemnövekedést. Ami ugye elég elképzelhetetlen gondolat egy fogyasztásra trenírozott énközpontú világban!?
Pár hete az egyik reggel épp az M7-esen voltam, amikor Lala felhívott hogy nemsokára utólér. Eszembe jutott, mi értelme van akkor a szelektív szemétgyűjtésnek, a dolgokban való tudatosságnak, ha pl. egy sima hétköznapon egy családból ketten két autóval... De az egyik kolléganőm megnyugtatott: "a legkisebb is számít!" nem leszünk máról holnapra környezettudatosak, de ha csak egy kicsit is kisebb lesz az ökológiai lábnyomunk, már tettünk valamit a világért.
Mostanában ilyeneken -is- gondolkodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése