Reggel azon gondolkodtam, az emberek alapvetően két csoportba tartoznak: akik leszólnak másokat és akiket mások leszólnak.
A leszólósakat azért irígylem, mert ők mindig mindent tudnak. Sose bizonytalanok semmiben. Ők tudják, hogy másoknak mit kellene tenni. Tudják, hogy is lehetne jobbá tenni a világot. Azt is tudják, hogy mit gondol a másik ember! S az a vicces, hogy simán tudnak ex katedra kijelentéseket tenni olyan emberekről is, akikkel lehet hogy életükben nem váltottak két mondatot. Ők tudják, és kész.
Aztán vannak, akiket leszólnak. Mert ugye ezek ahelyett hogy másokkal foglalkoznának, ezek valamit csinálnak. Hoppá! Ezzel már rögtön felületet is adnak a leszólósoknak, hogy meg lehessen ítélni őket. S persze mivel csinálnak valamit, s mivel emberek, hát nem mindig mindent tökéletesen és hibátlanul. S mindjárt itt a következő, a még felháborítóbb dolog: tévednek!,hibáznak! No meg: MÁSKÉPP teszik. Másképp, mint a leszólósok - akik ugye tudják a tutit! Ráadásul ezek a lúzerek, akiket le lehet szólni többnyire tüsténkednek, s csak ritkán merengnek el azon, hogy mit is szólhat ehhez a másik. S valljuk be, ez nagy hátrány! Aztán mikor leszólják őket ( mert ez rendre megesik ezzela fajjal) akkor sincs sok idejük sebeiket nyalogatni - hisz az élet halad, a feladatok nem várnak. Hát ha fáj is, menni kell. Ha tévedtek is, tovább kell lépni.S mivel általában nem csinálnak nagyobb ügyet az őket ért sérelmekből, a leszólósok majd legközelebb is szemrebbenés nélkül leszólják őket, hisz az ilyennek bírnia kell.
Hát ilyen az élet nagy leszólós körforgása! A játszmából senki se maradhat ki: leszól vagy leszólják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése