A kedd borongós kedvében köszöntött. Délelőtt mégis nekivágtunk a Raggasluck-nak, ami egy hatalmas és gyönyörűséges szakadék a hegyek között. Hihetetlen, hogy az osztrákok már több mint száz évvel ezelőtt megnyitották ezt a helyet a látogatók előtt. Gondolom, annak idején azért kicsit másként nézhetett ki. Ma jól kiépített – és néhol jó meredek, s a szitáló esőben nem kicsit csúszós falépcsőkön kapaszkodtunk felfelé több száz métert a szakadékban. Nagyszerű élmény volt. Egyik gyermekünk – az alattunk tátongó mélységet és a felettünk emelkedő sziklafalat látva- közölte, hogy ő fél itt végigjönni. Jó alkalom adódott arról beszélgetni, hogy mit is jelent a félelem, s mi különbözteti meg a bátrakat azoktól, akik a félelemre hallgatnak.
Innen a Mölltall gleccser felé vettük az irányt. A gleccserhez a gleccserexpresszel és egy kabinos sífelvonóval jutottunk fel. Háromezer méter magasan jártunk, körülüttünk síelők és snowboardosok. A felhőben az orrunkig se láttunk, a metsző hidegben pedig apát leszámítva senkinek se volt kedve közelebbről is megnézni a gleccsert. Inkább teáztunk és forrócsokiztunk.
Délután a nemzeti park különleges kiállítását néztük meg Mallnitzben (BIOS ház). Nagyjából olyan, mint a Csodák Palotája, csak a helyi természeti adottságokról, jelenségekről. A kiállítással szemben volt viszont egy termálfürdő, itt zártuk az első tele/nyaralásos napunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése