Ha szombat, akkor menyegző. S mivel a menyasszony és a vőlegény más és más, a menyegzők is sokfélék. Most Katival és Csabával ünnepeltünk.
Nem is olyan régen történt, hogy Kati bejött az egyik istentiszteletre. Később elmesélte, hogy az ablakuk az imaház kertjére néz, s ha nyitva van, hát áthallatszik a dícséret. Így figyelt fel először az énekekre. Később már hallgatta, aztán átmerészkedett, mert személyesen is látni, hallani szerette volna az istentiszteletet. S jött a következő héten is. Meg a rá következőn. Házicsoportba is elkezdett járni, ahová a párja, Csaba is elkísérte. Isten pedig Csabát is megszólította. Később már nem csak ketten jöttek, magukkal hozták kisfiaikat is. Eldöntötték, hogy elkötelezik az életüket Isten mellett - és egymás mellett is. Így esett, hogy kapcsolatuk hetedik évében, két kisgyerekkel, s a pocaklakó harmadikkal ültek a menyegzői asztal mögött. Jó volt gyönyörködni bennük, és jó volt látni Isten munkáját, aki megszólít időset és fiatalt, a közelben és a távolban.
Bárcsak tudnánk eszközei lenni, hogy sokak megismerhetnék őt a környezetünkben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése